Hát akkor jöjjön a blog névadójáról készült film (Sergio Leone: Volt egyszer egy Amerika) fő témája, köszönet érte Ennio Morriconénak.
A minap a távirányító segítségével botlottam bele Pasquale Campanile A lator c. remekébe (és láss csodát, abban is Morricone zene szól), amit még általános iskolás koromban láttam először a falusi moziban, és ugyanolyan kedves nekem, mint Giuseppe Tornatore Cinema Paradiso-ja (zeneszerző: Ennio Morricone) vagy a fenti opusz.
Mindjárt három olasz film - és két Deborah -, aztán még csodálkozom, hogy külföldön általában olasznak néznek, kivéve Olaszországban, ugyanis arrafelé valamely rejtélyes okból amerikai vagyok, méghozzá egyenest Massachusetts-ből.
A viszontlátásig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.