Mondja a székely bácsi, midőn megkérdezik egy teknősről a véleményét. Valahogy így vagyok én is a dolgok folyásával, ugyanis érzem, hogy van mozgás, mégsem látom. Ennyit az empirikus gondolkodásról, mint szilárd talapzatról.

Beszélgettem mostanában többekkel arról, hogy valójában mit is jelent a tények néminemű mellőzése. Igazán hülyén hangzik az „ezoterikus” szó, az egész valahogy olyan nevetségesnek és komolytalannak tűnik első hallásra. Sokan így is tekintenek rá (sőt még anyázzák is!), pedig valójában minden innét eredeztethető.

A korábbi sötétből lesz világos polémiám is kapcsolódik ehhez némiképp, de alapvetően nehéz egyszerűen megválaszolni a következő kérdéseket: Mit jelent az akarat, szeretet, hatalom, vágy, hit? Ezek a dolgok csak „kvázi-testeket” öltenek, valahogy kifejeződnek a világnak, már amikor kifejeződnek és a projekció nem csúszik félreértelmezésbe, egyedi és torz befogadásokba.

Nos. Valahol itt állunk, mint amikor Stallone az Oscar című filmben (az egyetlen nézhető alkotás a művésztől) maffiavezérként kijelenti: „Tudtam, csak nem sejtettem…” Tudom, hogy kissé groteszk módon nyúltam e problémakörhöz, de hát – ha jól megvizslatjuk! – a történelem is groteszk és abszurd leképezésekben áll előttünk. Aztán hiszi, aki akarja. És azt hisz, amit akar. Azt a liberális mindenit nekijje!

Továbbra is nagy tisztelettel adózom Szepes Mária emlékének. Valahol megszűnt az „áldott és átkozott” ezotéria, de lehet, hogy csak újjászületett. Még egyszer mondom: valami történik!

A viszontlátásig…