Ilyetén válaszok jutnak mostanában. Ebből következőn már a kérdezéstől is elmegy a kedvünk. Nemhogy a válaszoktól. Ez még rendben is lenne, de rögtön idekívánkozik egy másik klasszikus is: „Mi a különbség a tudatlanság és az apátia között? Nem tudom, de nem is érdekel.”
A válaszból újra nem épültünk, mégis elkönyvelhetjük magunknak, hogy megkérdeztük. Illendően, tanári módon. Mindezek következményeként nemhogy elfelejtünk kérdezni, de már a válasz sem hoz izgalomba bennünket. Lévén meg sem hallgatjuk. Fura egy karika ez itten. Nem kérdezünk, nem hallgatunk, beszélünk, nem hallgatnak.
És a végén még a tánctanárt sem találjuk a kultúrház forgatagában. Van nékem egy rossz sejtésem: nem azért nem találjuk, mert nem kapunk segítséget hozzá. Azért nem találjuk, mert nincs. Volt vagy nem volt (a csuda tuggya!), most nincs, egyszeriben köddé vált. Mindenki csak beszél róla. Sokat és feleslegesen. Aztán eközben mégsem jön össze az egy-két-csacsacsa.
Megfájdul és belesajdul az agyontaposott lábfej, visszautasít minden lány, ott ülünk leszegett fejjel a szélén, miénk lett a majomsziget és csak áruljuk a petrezselymet. Hiába tesszük, túlkínálat van. Akárcsak a magyar állampapírpiacon. Megint kapott egy pántlikát a magyar menyecske (drágán vettük, mert 50 bázispont approx. sok tízmilliárdjába fáj a szülőknek), lehet újra táncoltatni a magyar csárdást.
A bibi nem több, minthogy mocskos kapitalista befektetőék elkezdtek leszokni a lányról lányra való táncolásról. Úgy kell nekik, tegyék azt, ha biztosra akarnak menni. Mi majd adunk hozzá egy csinos pántlikát, csak bele ne gebedjünk. Mert aztán nem kell többet kérdeznünk, nem kell többet kíváncsinak lennünk, nem kell táncolni mennünk.
[Érthetően, kérésre: A magyar költségvetés deficites. A hiányt külföldi tőkebefektetők finanszírozzák. Megveszik az államkötvényt és ezzel pénzt pumpálnak a magyar gazdaságba. De csak akkor veszik meg, ha magasabb kamatot kapnak érte mint máshol. Ugyanis amennyiben máshol biztosabban megtérül, mert jobbak a mutatói a gazdaságnak (infláció, költségvetési hiány, gazdasági növekedés, munkanélküliség, fizetési mérleg), akkor átcsoportosítanak és odaviszik. A pénzt. Eladják a magyar állampapírt. A jegybank kamatot emelt, tehát többet kell visszafizetnünk a befektetőnek a pénzéért. Ha ad belőle, azaz vesz állampapírt. Mára nagyon elment a kedve az adástól. Aztán, ha nem ad pénzt, sőt elvisz, akkor a magyar költségvetés sem adhat. Mert nincs miből. Béreket, szociális ellátást, egészségügyet, oktatást, nyugdíjat. Kábé 5-6 Mrd USD itthon tartása vagy tovafutása a tét. De a tegnapi kamatemelés, már így is több tízmillárd forint többletköltséget jelent. Neked. Nekem. Meg az ükunokáinknak. Ennyi.]
Máshová kell menni, méghozzá sietősen. Az iskolába. Ott pedig kivonulni a falitérképhez. Fogni a vizes szivacsot és letörölni valamit vagy mindent. Tökmindegy micsodát, mert már úgysem úgy lesz igaz, ahogy szerettük volna. Valaha, egyszer, hajdanán.
Hülye szóvicc, de elsütöm: előbb léptünk be a neurozónába, mint az eurozónába valaha is fogunk. De nem fogunk. Így nem. Így nem mehet tovább. „Inni kell, ha meghalunk is, igyunk hát, az angyalát!” Aztán mindjárt megy a tánc és rögvest fölleljük a tánctanárt. Amott vezényli a lépést, veri a ritmust, adja a szólamot. „Bácsi kérem, maga itt a tánctanár? Lófaszt, én az illemtanár vagyok!”
Én pedig jó éjszakát kívánok. Aztán senki se felejtse a pénztárcát a párna alá dugni..., mert úri helyeken drága mulatság a tánciskola. És még illemtanár is jár hozzá.
A viszontlátásig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2008.04.01. 07:12:04
Az eleje egészen Magyar Narancsos-Mérő Lászlós, nemcsak a cím miatt. Kedves szöveg.
Az állampapíroktól kezdve tessék kérem kifejteni.
Mert mi tényleg nem értünk hozzá:-)
Csak érthetően....
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2008.04.01. 15:50:06
Így már értem, végül is jogos: kevesen ruháznak be hajléktalanokba....
Ez hát a híres befektetői bizalom fogalma?:-)
Balage85 2008.04.02. 17:26:41
Mr. Lansky 2008.04.03. 14:11:09
A mi lesz nem is olyan fontos kérdés, inkább a mi nem lesz. Reméljük nem jutunk el addig. ÁKV vásárló mindig van, csak kérdés: milyen áron? A pénzügyi része az egyik, a másik az ország teljes "lenullázódása" a külföldiek szemében. Fejben. És ez nagyon sokáig tart, tovább, mint a pügyi válság, ugyanis senkinek nem érdeke, hogy az ide betolt tőkéjén bukjon.
Balage85 2008.04.03. 15:42:55
Mr. Lansky 2008.04.03. 16:46:21