idézem ehelyütt a híres erdélyi szólás-mondást, lévén, hogy sosem akkor csíp, amikor számítunk rá. A sorok írójának egyfajta reinkarnációján biztos csodálkozik a külvilág, de hát olyan nincs, hogy sohase legyen újra.

Lesz is, mindjárt a közeljövőben. Pénteken este kiszaladgál a magyar „C” a pályára és bízvást leigázza a vikingeket. Ha nincs svédasztal, akkor legyen dán. A két északi csapat focitörténelme korábbi világversenyeken úgyis különös ikszeket eredményezett. A lényeg mindössze annyi volt, hogy vagy az angolok vagy az olaszok kiestek, az IKEA-LEGO duó pedig továbblépett a csoportból. Biztos megfogadták Tippmix-en, aztán hazavitték a nagy pénzt a télbe, növelve a szociális, jóléti állam adta örömöket. Ilyenek ezek, néha lövöldöznek, néha isznak. Mindenben élmunkásnak tekinthetők. Vági Péter és Schreck Gábor basszus-kollégával, anno kórusturnéilag megjártuk Svensson-ék hajlékát Dániában, Persson-ékét Svédországban és normálisnak tűntek... De azért álljunk meg e helyütt a szó erejét igénybe venni: hol van a magyar labdarúgás a svédhez? Kábé, mint Puskás (nem a szent balos) telefonközpontja a Nokia XXI. századi K+F teljesítményéhez.

Ja, hogy az finn? Hát nem tökmindegy? Emlékszem, az országhatárt úgy lehetett felismerni (1986-ban!), hogy a főúton a sávelválasztó csík egyszer csak fehérből sárgává lett (és nem találkoztunk kínaival közben). Itthon pedig eltűnik a csík, mert drága a festék, vagy nem lehet hová festeni, mivel nincs hozzá aszfalt. Két szóval: Hajrá fiúk! Menni fog, majd szurkolunk, akárcsak 25 éve, akkor is ment, aztán mi lett a vége. Megünnepeltük a minap: a magyar ember sírva vigad, még Mohácsra is lement az Országgyűlés elnöke, hogy elharsogja a tuttit, utána biztos átugrott Lánycsókra P. Laci bácsihoz, ha szerencséje volt még kapott is...

Hogy mit? Akkorát, mint 1526. augusztus 29-én Tomori Pál érsek I. (Nagy) Szulejmántól. Tanárnéninek jelentem, osztálylétszám 25 ezer (a tanítás végére 7 ezer), az igazolatlan hiányzások: Szapolyai János későn jött, II. Lajos fürödni ment... és „belefulladt a cselébe" mondá’ Hajdú B. István a közvetítésben, és mindez azóta is aktuális.

Hajdanán a metrón - magyar-svédre menet közben - így kántált a magyar IQ: „Dzsúis Ibra, dzsúis!” (Bosnyák-horvát szülők, svéd állampolgár. No comment.) Akkortájt volt bizonyítványosztás, megint kaptunk két „dugót”, Ibrahimovic is hozzátett; jókedvében és nem azért, mert hallotta a földalatti hangosbeszólót. Én bízom a cserepados Liptákban (mint Danton a túlélés esélyében), szerintem leszedi Zlatant a pályáról.

Jaj, szegény Csank János, megint kirúgták, most éppen Zalaegerszegről, aztán jön helyette a Fradival brillírozó Prukner László. Szerintem csoda történik, ugyanígy a zöld sasoknál, ahova 3-4 hétre betér Döme, hátha bejön a bwin-fogadás, vagy olcsóbban kapja a piát. Pruknerre viszont berágtam ma, ugyanis elfoglalta a törzshelyemül kitáblázott asztalt a kávézóban. Nem baj a következő forduló már délen éri, ott pedig még nincs kitáblázott törzsasztalom. Egyelőre. Hogy a szúnyog csípje meg!

A viszontlátásig…