Beálltunk. 2% alá. A negyedéves növekedési ütem. Ezt senki sem gondolta. Jön még kutyára, és a magyar makrogazdaságra teherautó. Egy újabb indok arra, hogy megértsük: nem megy az erőltetett növekedés, a belső fogyasztás növelése egy nyitott gazdaság mellett. Mert azok vagyunk, bizony. Aztán, hogy ez igazából mit is jelent? kevesen tudják értelmezni reálisan.
A külkereskedelem (export-import) a magyar nemzeti termék (a „dzsídípi”) több, mint 70%-át teszi ki. Ennyit jelent. Innen már csak „kis ugrás” a nemzetállammá válás, az önellátás. Matolcsy „belső motor” György úrnak kívánjunk további szerencsés növekedési-elméleteket.
De hát egy szép napon fogta magát a török is, meg a tatár, oszt’ itten hagyott bennünket. Innentől szívathatjuk magunkat önállóan. Ment is, megy is, segítség sem kell hozzá.
Holnap indulunk B.füredre, bár az Anna-bál már véget ért. Két hét múlva térünk vissza, aztán kezdődik az ősz. De előtte még: tűzijáték. Lehet fogadásokat kötni, hogy milyen katasztrófa jön a magyarra. Én a sáskajárásra tippelek. Nomeg „békahadak fuvoláznak”.
Manapság trendi műfaj a jövő és annak megjóslása. Nekem is volt egy prognosztika oktatóm, aki könnyedén „átjátszható” volt a hétköznapi dolgok mentén, például hálózati csatlakozó áramtalanítása dolgozatírás esetén. Olyan gyermeki rácsodálkozó és tehetetlen típusnak tűnt ezen események bekövetkezésekor. Biztos rossz prognózisokat állított fel évfolyamdolgozat megíratása esetén.
Valahogy így vagyok én is az előrejelzésekkel. Alapvetően jó pszichés állapot kell hozzá, valamint némi vagányság. Ez persze nehezen megy a gazdaságban, főként, ha más pénzével kell vagánykodni. De megéri. Csak jó megbízót kell találni. Ennek pedig az a módja, ha a megbízó talál meg engem.
Barátaim (nyugi, vannak!) állítják rólam, hogy alapvetően optimista teremtés vagyok. Igazuk van, mert mindennek megvan a jó oldala, aztán azt kell meglátni, megkeresni, megtalálni.
Megtalálni valamit. Itt álljunk meg egy pillanatra. Van, amikor azt hisszük, hogy megtaláltuk, és közben nem. Van, amikor azt hisszük, hogy nem azt találtuk meg egyelőre és közben mégis. Az esetek döntő hányadát ez a két alternatíva jellemzi. A maradék pedig a boldogság önnön maga. Jó nyaralást!
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.08.15. 08:06:41
A második kedélyes volt látszólag, de szívósan itt maradt, utána kellett a külső segítség (Habsburg-birodalom), hogy magunkhoz térjünk.
Most nem szívunk senkivel, így azt prognosztizálom, hogy se önerőből, se segítséggel nem jutunk előbbre:-))
Hátrább se-ennyi az én optimizmusom...