Ez egy Werbung-gal (verbunkossal) felérő invájter, szlogen, mittudomén: kérdezze meg mindenki Sarkady Ildikó média-kormánybiztostól, aki felmondott, majd följebb tolták a sakktáblán. Nálunk már csak így mennek a dolgok, nemúgy a Lower East Side-on.

Valamikor a XIX. század végén (1888-ban ikzektli), gondolt egyet az Oroszországból kivándorolt Katz úr, aztán nyitott egy (ez még lényeges lesz!) kifőzdét. Tömegnek, unikálisat. Manhattan ezen fertályán (one of the poorest quarters) éppen nem a jólét és a habzsi-dőzsi verte ki a biztosítékot, ment a gürcölés és a napról napra való túlélésért a küzdelem. Kaszárnya-szerű lerobbant házak, a bevándorlók (orosz, olasz, kínai, zsidó, usw.) itt találták meg a megélhetést. Kis kolóniákba és nagy családokba tömörülve küzdöttek, éltek és még jobb életre vágytak.

Az elmúlt 119 évben aztán kinőtte magát a Katz’s Delicatessen (www.katzdeli.com) és ma már népes rajongó-tábora van szerte a világon. Jönnek ide mindenfelől, mindenféle emberek. Ennek az indoka az egyediség, a minőség és a felejthetetlenség. Nomeg az, amire utaltam: ez nem mekdocsó, ebből csak egy van a világon.

Tavaly (a visszaút előtti napon) sétáltunk a környéken és eccercsak megéheztünk. Megkérdeztünk egy arra járó embert, hogy hol érdemes. Mondta, hogy a Katz’s Deli a Houston Street sarkán. Korábban már hallottam a helyről (olvasmány- és filmélmények), de ezt nem gondoltam volna.

Nehéz visszaadni magát a hangulatát, csak próbálkozni lehet. Egyértelmű: oda kell menni személyesen, egyszer, aztán még n-szer azt követően.

Az épület maga kívülről szinte észrevehetetlen, de belülről is egy rendőr fogad először. Tőle kapod meg a cetlidet. Ezután beállsz a sorba. Szemben veled prioritás szerint az étkek és italok (mint a menzákon), oldalra tőled az asztalok és a székek (semmi cicoma, itt enni kell és  nem üldögélni).

Kapkodod a fejed, hogy mit egyél, aztán maradsz a levesnél - a maceszgombóc akkora volt benne, hogy alig fért el a tányérban. Később a tulaj, aki sétálgat a 100-150 vendég között, közölte velünk, hogy a recept a nagymamájától való a Síp utcából, Budapestről. Véletlenül... Leves után jöhet a pásztrámis szendvics és a hot-dog. Ennél jobbat és töményebbet nem szolgálnak fel sehol a Földön! A pultnál megy a sürgés-forgás, a vendégek minden népcsoportból érkeznek és boldogok. A cetlid leadása nélkül nem engednek ki, erre vigyázz… mert ugye az arra firkált dolgokat kell kifizetned a legvégén.

A falon mindenki ott van: Ben Stillertől Denzel Washingtonon keresztül Michael Jordanig. Tele van fotóval, megannyi hírességgel a fal. A középső asztalsoron a hátsó rész felé lóg egy plakát: "Here met Harry and Sally".

Rob Reiner Harry és Sally c. (fsz: Meg Ryan, Billy Crystal) filmjében a két egyetemista itt is „okítja” egymást a férfi-női kapcsolatok mibenlétéről. Ez is Nora Ephron komédia, mint a Szerelem hálójában, csak ott Tom Hanks volt (könyváruház-cézárként) Meg Ryan partnere. Visszatérve: a fimben a Katz-ban mutatja be Sally Harry-nek, hogy milyen is a női orgazmus. Ezt a performance-t étkező közönség szájtátva, csodálkozva-szörnyülködve végignézi, majd következik a bonmot:

Mit parancsol, asszonyom? – kérdezi a 70 éves nénit a pincér. Azt kérem, amit a hölgy evett… - néz Sally-re a néni. Link: https://www.youtube.com/watch?v=F-bsf2x-aeE.

Nos, a Volt egyszer egy Amerikában is gyakran szóbakerül a Katz, miután beindul az üzlet egyre többet járnak oda a fiúk, köztük Noodles (Robert De Niro) is, aki Meyer Lansky alteregója, mind könyvben, mind filmen.

A rohadt életbe, már megint és még mindig. Hiába, New York az New York: a világ fővárosa. L’Chaim!

A viszontlátásig…