Megcsináltuk. Sóhaj. Szünet. Szünet. Nem úgy és nem azt. Hanem: a belvízi vitorlás és kisgéphajó vezetői vizsgát. Mosoly. De lassan jött ki az arcomból. Kaptam is egy hajóskapitányi sildes sapkát ajándékba. A páromtól. Ő jobban örült a dolognak, vagy csak én nem estem még át a történeten úgy általában.

Kezdődött, hogy mentünk a 10 napos tanfolyásra, már amikor tudtunk. Mindösszesen hat napot realizáltunk Csabával, az pedig nem sok. Mondhatni: baromi kevés. A vizsga három részből áll: írásbeli teszt (a la KRESZ), szóbeli tételek (5 db * 3 témakör = 15 téma) és végül a gyakorlat (kinn a vízen!).

Az 1400 db kiadott tesztkérdésből max. 300-at sikerült átnéznünk, a gyakorlat kevés volt, ennek oka azonban feljebb keresendő (valahol Németh Lajos és Pártai Lucia környékén, esetleg még fentebb), mivel – írd és mondd – a Beaufort-skála szerint maximum 1-es szelet sikerült kifognunk. Erre jött még a leglassabb hajó. Nomeg egy 150 oldalas – „minden szavam baromi fontos” – tankönyv a szóbeli vizsgához. Kilátásaink a tevére hajaztak, esetleg a kínai nyelv kéthetes tökéletes elsajátítására. Tudni lehetett, hogy a teszt a „szórós”: 26 kérdés, 26 perc, no javítás, 32 pontból 24-et kell minyimum elérni.

Szóval ma éjjel fél 3 tájékán, mikor nyugovóra hajtottam fejem, még messzibe vesző álomnak tűnt a pillanatnyi való világ. Nosza, négyórás alvással felszerelkezve lehajtottam a Balatonra, másfél óráig tengi-lengi, mellettünk erős (4-es) szél, közeledő zivatar.

Eztán leültünk a 26 percünkre. További fél óra (kijavították, 33% bukott – ex legfőbb ügyészünk is!) és elindult az eső. Lefelé, nem kicsit. Nagyon. De öröm volt, mert megfeleltünk. Ezután újabb másfél óra. Várakozás. Szóbeli. Azt sem tudom már, mit húztam, annyi kérdés volt. És még mindig esett és fújt. Délutánra abbahagyta, mert megérkezett a gyakorlati vizsgabiztos. Kisütött a nap, némi megnyugvás. De már alig láttam a fáradtságtól. Aztán sitty-sutty, egy óra késéssel megkezdődött a gyakorlati vizsga.

Életünkben nem mentünk ilyen szarul. Akkor sem, amikor még azt sem tudtuk, hogy van vitorlás. Fix bukás - gondoltuk, de legalább a teszt és a szóbeli megvan. Eredményhirdetés vagy ítélethirdetés? Not guilty: legnagyobb megdöbbenésünkre simán vettük az akadályt, ugyanis a vizsgabiztos „stílusa” (ha ezt annak nevezhetjük!) nem ezt indokolta volna.

De megvan. Innentől jó. És nem kell többé a Hajózási Szabályzatban foglaltakkal bíbelődni. Különben is, kit érdekel az, hogy az ideiglenesen kisegítő kisgéphajóval vontatott kötelék – minimum két géphajó esetén – három, egymás felett elhelyezett közepesen erős fehér fényt, szokásos oldalfényeket (jobb oldalon: zöld, bal oldalon: vörös) és hátul a vontatmány két szélső hajójának farán fehér, illetőleg a vontatók farán sárga fényt kell, hogy viseljen éjszaka? És midőn kishajó kapcsolódik a kötelékhez, akkor körkörösen látható fehér árbocfénye legyen nekijje? Engem már nem. Érdekel.

Azért azt (is) megjegyezzük, hogy a mentésnél élesedünk 2 hajóhossznyit, majd halzolunk egyet (grószsott és fokksot elenged!), beállunk félszélbe, a mentendőnél „feldobjuk” a hajó orrát és a vitorlákat lengetve szélbeállunk. Ezután lehet menteni.

Szóval mától az új megszólítás: Kapitány úr! Hja és mancsaftnak az jöhet, aki legtöbbet fizet érte… Jó szelet!

A viszontlátásig…