Csoda. Inkább hihetetlen. Alig aludtunk párat. Aztán itt tartunk.

Julcsi 3 éves. Ezt ő természetesnek veszi, habár jelentősen csökkent évei számán – lévén nőből van! – azaz konzekvensen kétévesnek tekinti önmagát. Éppen most jáccoták az Apádra ütök-öt, valamint a Vejedre ütök-öt. Tudják, ahol Ben Stiller szerencsétlenkedik Robert De Niro ex-CIA ügynök lányának kezeiért. Megmosolyogtató, sőt vidám.

Jómagam is készülök egy szimpla beugró kérdéssorral a lányom kezeire hajtóknak. Persze majd csak 15-20 év múlva kezdődhet el a projekt. A kérdések közül példaként kettő.

• Hol hangzik el a Rózsabimbó szó, mint egy műalkotás vezéreleme?
• Milyen gyártmányú húrokat penget Richie Blackmore a rocktörténet egyik meghatározó gitáregyénisége?

Szóval nem nehéz, viszont enélkül nehéz a bizalom körébe való beférkőzés. Sokan kiröhögtek már ezen gondolatokért, állítom hibáztak. Az atyai szigor ennél alább nem adhatja.

Tegnap éjjel egyig lufikat fújtam, hogy reggelre a lányom nagy csodálkozását csodálhassam párommal egyetemben. Kiderült, hogy a befeccölt energia megérte. Az oviban délután volt a csoportbuli. A családos meeting pedig szombaton válik esedékessé. Így mennek a dolgok. Olajozottan. Nomeg Paff, a bűvös sárkány. Julcsi reggel több alkalommal kérte a Puszi-nyuszit és őszinte csodálkozásomra már betéve tudja a szövegét, sőt együtt énekelgette névrokonával az autóban. Így indult a nap.

Egyszóval (ami nem is egy szó, csak egy szófordulat!): mennek a dolgok előrefelé. Kisebb-nagyobb kihívásokkal, megmérettetésekkel. De ez már hozzátartozik. Most pedig vacsora. Aztán utána pihenés. Holnap is nap lesz. Igaz már nem ilyen díszes és ünnepi, mint a mai.

Ettől fogva ismételten kívánok Júlia Sárának, 3 éves kislányomnak nagyon sok és mindig boldogabb születésnapot. Ettől boldogabb lesz a világ is. És Ő is. Meggyőződésem.

Szerető öleléssel: az édesapád.

Megvolt a buli. Julcsi megkapott mindent, amit kért. És amit nem azt is. Nagy öröm volt nézni a mosolyát és a rácsodálkozását. Ettől fogva már jól érzi magát mindenki. Nagyszülők, nagybácsi párostul, anya és apa. Időtöltésként figyeltem a haccaccáré ideje alatt a rezonálásait. Igen fejlett szinten áll.

A cca. 20-100 db különböző ajándék gyors áttekintéséra kábé 4 és fél percet adott önmagának. Megköszönte, majd tovább rugdalta a lufikat. Evés és alvás után pedig nagymamiéknál (a hetet – kényszerből sajnos – náluk tölti) pontosan megnevezte azt a 4 DVD-film címét, amit kapott.

Természetesen számon kérte a nagyszülőket, hogy miért nem az x filmet vitték el megnézni az y helyett. Látszólag nem figyel, de mindent megjegyez. Olyan az agya, mint a szivacs. Megdöbbentő. És marha nagy felelősség, hogy ez jó irányba terelődjön. Arra fog.

A viszontlátásig...