Szeressük egymást, gyerekek. Isteni BB. Bochkor-Boros hogyisvanez? Satöbbi.

A tegnapi októberi napsütésben sokakat felizgatott a blog, amit őszinte felháborodással írtam. Biza’ nagyot szólt, köszönhetően az index.hu címlapos megjelenésnek (is). Olvasók és commentezők nekiszöktek, hogy objektívvé tegyék a szubjektív igazságukat. Több-kevesebb sikerrel.

A bibi mindössze annyi, hogy nekem nem a két jeles férfiúval, nem a rádióműsorukkal, nopláne nem a kapcsolatuk milyenségével volt kifogásom. Hanem a bulvárral. Ezt neveztem minden aljának.

Lévén, hogy jön a tél, az ünneplés, ilyenkor lehet eladni a portékát. Annak, aki kéri és annak is, aki nem. Boros is alkotott: könyvet írt. Aztán – mivel a direkt-erőszakos „Vedd má’ meg, mert jobb és rövidebb, mint a Háború és béke!” szöveg mégsem jön be – bejelentik, hogy majd 3 év múlva, amikor már külön-külön, onnét csak könyvet ír, remeteként, egyedül. Istenem, akkor miért most írt egy könyvet? Ezt majd három év múlva kell megvenni? Vagy nem ő írta? Vagy nem könyv, hanem keresztrejtvény?

Értékesítési technika. Annak nem rossz. Nem is jó. Első érzetre az R-Go Létezem c. slágerének újraértelmezése, úgymint Vegyétek már észre, hogy létezem! Továbbmenve, a hírt szándékosan „megettem”, innentől boncolgathattam a kapcsolatuk minőségét.

A jó barátság alapja a pontos elszámolás. Itt érezhető némi hiátus, nomeg kompenzáció a viszonyukban. Kialakult egy erősorrend, van fölényeskedés, egymásnak beszólogatás a reggeli műsorokban. És ezek csak látszólag jópofaságok. Látszólag.

A műsort, a hallgatóit nem minősítettem. Ettől ment rettentően félre néhány comment. No comment.

Summa summarum: túltekert kommunikációs fogás, melynek célja a népszerűség és az árbevétel szintjének fenntartása. A cél nem kifogásolható. Az eszköz azonban hányingerre ad okot.

A viszontlátásig…