Ráadásként korlátlanul barom, korlátolt aggyal.

Bál volt az Operában, ahogy a KFT együttes megénekelte anno. Mit az Operában? Az Opera környékén. „Népköztársaság útján (gy.k.: Andrássy út koraabeli neve) / Mennyi különös alakot elrejt / A konfekció-kabát...” Vagy a konfekció bomberdzseki acélbetétes bakancs lábtérrel, valamint a konfekció A8-as Hugo Boss öltönnyel. Minyimum.

„És sohasem tudható / Hogy mikor nem látja senki őket / Mivé változnak át” Biztos nem tudható, viszont látható, hogy felelősséggel korlátoltan bíró „forradalmárokká”. Gaudi és Morvai support-tal körítve. Divatba jöttek manapság az „ügyvéd vagyok, bármilyen ökörséget gagyoghatok a védenc-jelöltjeimről” klisék. Ugye? Sőt. Még némi jogalkotást is művelnek szép csendesen. Bizony ez is egy harc, csak nem a vízágyúval, hanem a többi magamutogató agyalágyúval (bocs!). Karöltve és szembemenve. Médiafénnyel körítve.

Gaudi (a névbitorló nagy elődje) építész volt, műveket alkotott. Félresikerült névutánzata pedig rombolásból, és erkölcstelenségből akar építeni. Magának. Karriert. A Morvairól itt most kevés szó essék, de igazán elmehetne Barguzinba Petőfit kutatni. Ő is, mint a névrokona. Lehet, hogy kazánban utazik? Hogy hasonlítson? A belevalót már kinézte magának, mint a korabeli osztrák piktor. Istenem! És ez az ember egyetemi katedrát, meg ENSZ-funkciókat kap? „Baló György vagyok”-nak meg gratula a kitartásért. Nem semmi.

Egyébiránt a másik oldal sem semmi. Magyar György, Bárándy ex-miniszter, usw. Lassan kialakul ez a dolog. És már a bírók sem lepődnek meg. Legalább. Egy szónak is száz a vége: befejeződött az ünnep (*33,333). De lesz jövőre is.

Addig meg Mindenszentek, November 4, November 7, Télapó, Jézuska, Farsang, Szökőnap, aztán eljő Március 15. és elkezdődhet a vita, hogy Kossuth vagy Széchenyi a tökösebb csávó. Megmondom: mindkettő.

Az Operában volt beszéd is, mondta az, aki akarta. Lassan, túlgesztikulálva, nagy igazságoktól színezve, teátrálisan. Ahogy az Operában illik. Mint egy középkori drámát a színpadon, angolszász ihletettséggel. Jó volt, többre senki sem emlékszik. Másnap, esőben az Astoriánál mondták a másikat. Mit mondták? Ordították. Ezt nem értem, mert hangosítás volt, csak a kivetítő ázott el. Ráadásul náthás volt a szónok, tehát bizonyítania kellett. „Betelt a pohár!” – mondta, biztos künnhagyta az esőben. Vagy már unja ezt a sok beszédet a millióknak.

Csak tőle, csak nekik. Retorikailag összeszedett volt, de tartalmában avítt és kiszámítható. Ismételten vehettünk leckét a Ciceró ihlette médiából. A római korból. Az meg régen volt, kevesen emlékeznek rá. Összeért a két szál.

Itt tartunk. „Várjuk a nemjövőt…” – hogy stílusban és KFT-nél maradva fejezzem be. Összefoglalva: esőnap nem volt kijelölve, a forradalom ezért elmaradt. Azért mégis történtek dolgok. The show must go on…

A viszontlátásig…