Gondolhatja ezt sok hímegyed, néhanapján velem egyetemben. Dúdolhatnám Paul Ankával a You are my destiny című rég' elkopott örökbecsűt. A közepe-vége táján elérném, hogy komplett hülyének nézzenek. A környezetem. Lehet, hogy már elértem? Szerintem meg magunkba nézzünk elsőként.

Szerva ott, csere itt. Most ő szervál. A labdasebesség viszont alulmúlja az Iklódbördőce és Csömödér – nem vicc: ez két zalai település neve! – közötti InterPici-vonat maximális sebességét. Ezt abból a tényből következtetem, hogy onnan látták meg a vasutasok a szervá(l)t. Egy osztrák sógor állítja, hogy nem ő volt. Nesze, neked! Aztán még el is higgyem, mi?

Günter megérkezett, bevárásárolta magát Zalába, aztán ciki bevállalnia, mi? Fogja rá inkább Matula bácsira, Tutajosra vagy Fodor Gáborra. Most ő szervál. Biztos sokat ivott a habzó Rábából. Az állatot egyébként sajnálom. Nagyon. Néha azokat a rövidagyúakat is, akik meghirdetik, hogy „országunkat pusztítja az ellen!” Nézzük a példákat.

Ausztria: Rábát haboztat, lenyúlja a MOL-t, „abcúg labanc sógor”, kapitalista, rabszolgákat foglalkoztat (Porsche Hungaria, OMW), a nyereséget meg kiviszi. Szlovákia: permanens tótozás, „Felvidéket vissza!”, a tót munkát kap a Nokiánál, mert „büdös” a magyarnak. Románia: „szőröstalpú románok [létesítsetek nemi kapcsolatot] az anyátok”, Nagy-Magyarország eszme, sok onnét gyüttment (Tolvaly Ferenc – tv2, Nagy Elek – Vegyépszer) belőlünk gazdagodott meg.

Ezt hallja az ember. Úton, útfélen. Aztán a böcsületes magyar, válaszcsapásként, mit csinál? Ausztriában (Parndorf) veszi a dógait (náluk hoz létre állami- és magánbevételt); Szlovákiából hozat kocsit, szlovák rendszámmal, (oda termel bevételt, ide meg nem fizet adót); Romániába jár bevásárló-kirándulni-nosztalgiázni, növelve az idegenforgalmi bevételt (itt már nem ismétlem önnön magamat). Itthon meg elvárja, hogy megkapjon mindent a büdzséből, amibe be nem fizet. Semmit. Mer’ az nem módi!

A kettős állampolgárságoson (anno népszavazás) meg lebőgeti magát (mivel ő igaz magyar), mert tb-ellátást, azé’ mégse kapjon a kettős-magyar gyüttment. Ez ám a körbetánc! Csak nehogy elhányja magát az ember…

Állítólag minden cselekvés-, vagy gondolatsorban felismerhető egyfajta logika. A játékelmélet is ezzel foglalkozik. Itt meg nuku. Most úgy jártam, mint Pelikán et. a Tanúban. „Az a gyanús, ami nem gyanús. Vesszek meg, ha értem!” Aztán égő cigivel a szájában elaludt. A háza meg leégett.

Én is elszívok még egy staubot, de nem az ágyban. Aztán alszom. Azt már az ágyban. Csak nehogy Molnár Péter (tűzoltósági szóvivő) és Győrfi Pál (mentős szóvivő) ébresszenek föl.

A viszontlátásig…