Hogy nagy unalmamban megpróbáltam megfejteni a megfejthetőt. Nem sikerült. Régen volt. Azóta sem próbáltam újra. Fiatalkoromban nem komáltam a sört, most sem teszem azt. Inkább borpárti vagyok, de az igazi a tömény. Abból is pálinka és whiskey!
Félre a mosolygással: messze vagyok attól, hogy alkoholista legyek. Eleddig nem történt nálam filmszakadás, csak van amire szándékosan nem emlékszem. Iszik vagy vezet? Nálam nincs közös halmaz. Legalábbis csak ritka esetekben. Ilyen volt anno az egyik Sziget, amikor rég nem látott Buza barátommal ejtettünk meg egy Hogyan tovább? meetinget.
Bevettük magunkat egy vacsorára az Old Amsterdamba, aztán telt-múlt az idő és fogyott a szkáccs. Hat után (időben és 0,4 dl-ben egyaránt) úgy döntöttünk, hogy ideje kilátogatni Óbudára. Autóval persze. V. kerület, Királyi Pál utca, bal kanyar (ami egyébként tilos!), „Lácc rendőrt? Nem, mehetünk!”, és a Kálvin téri templomnál már integettek is a fijugg. Elemlámpával. Biztonsági öv semmi, tilos kanyarodás, „enyhe alkoholtartalom” a vérben. Egyszóval nem sok jóra számíthattunk.
Elő is vettem a balfasz, „semmit nem tudok, most vezetek uszkve másodszor, és különben is sötét van” arckifejezésemet, midőn letekergett az ablak. Rendőr benézett az ablakon, közben szándékosan nem lélegeztem, majd kijelentette: „Jó estét kívánok! 11 pontot gyűjtöttek eddig! Kérem az iratokat!”
Már készültem szondára, mint Kósz Zoli a szerb Sapic lövésére a Sydney olimpián. Próbáltam magamban és Buzában megmagyarázható okokat találni. Nehéz ügy volt. Átnézték a papírokat (szerencsére azok rendben voltak), majd csak nem jött a szonda.
„Mondjon három rendőrviccet és továbbmehet, ha tetszik!” Ez hagyta el a közeg száját. Összeszedtem magam, de igazából még mindig nem hittem el. „Miért megy a rendőr műszaki egyetemre? Mert villanyrendőr akar lenni.” Ez volt az első, fárasztó, de tűrték. „Kisfiú odarohan a rendőrhöz: Rendőr bácsi, anyukám megölte magát! Engem? – kérdezi a rendőr.” Na, ez kiverte a biztosítékot! „Menjenek, gyorsan.” Elhangzott az utasítás és már ott sem voltunk. Senki sem hiszi el azóta sem. Pedig Buza a tanúm rá.
Aztán a Szigeten folytattuk. A mai napig nem értem, hogyan értem el az ágyamig virradóra. Pedig odaértem, de erről már intimitás beszélni. Már a tanú női mivoltát illetően is.
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.12.03. 17:57:30
El vagyok maradva:-), rendőrnek megyek:-.)
faith 2007.12.11. 08:33:36
A buszok mögött rendőrautó állt, így hát sziréna + villogás, félreállítás tapló számonkérés hogy színvak vagyok-é meg hogy feljenlentenek.
Nem tudtam megállni hogy megkérjem őket hogy azért ne lőjék ki a szemem gumilövedékkel, ezt a sárga csekkel honorálták. Meg elmotyogtam hogy ha volna kerékpárút akkor nem kellene életveszélyben kerékpározni ami egyébként a legkörnyezetbarátabb és egészségesebb. Közegeinkre eme nemes eszmék semmilyen hatást nem gyakoroltak csak a pökhendi kioktató stílusukat erősítette.
Sajnos ez a valóság 2007 nyarán.
Mr. Lansky 2007.12.11. 11:35:30
Sajnálom, ezek szerint rendőre is válogatja...