Lányom bejelentette, hogy: „Apa, jön hozzánk Máté locsolkodni!” Együtt a Húsvéttal. És még locsolkodni is akar? Számítottam valami hasonlóra, de hogy ilyen hamar..., na, azt már nem. Álljon meg a fáklyás menet! Hic et nunc.
Első nekifutásból próbáltam viccesen felfogni. Tegyük fel, hogy a feltámadás ünnepén, nem más, mint Máté evangelista jelenik meg előttünk és hinti az Igét. Ezt akár el is könyvelhetjük csodaként, aztán már csak egy ilyen kell a boldoggá avatáshoz. Körülbelül.
Ettől függetlenül távolról sem állítom, hogy jelen állás szerint boldog lennék. Most majd elővehetem a kvíz-kérdéseimet, aktualizálhatom őket, készülhetek, akárcsak katonáéknál kopaszok az avatásra. Félek, úgy is járok majd mint a kiskatonák: a legpesszimistább várakozásaim sem jönnek be. Hiába, múlik az idő: Julcsi már kiscsoportos.
Gyanút foghattam volna korábban is: amikor egy fiút igényelt magának az Operabálra, persze csak bónuszként a báli ruha, nyaklánc és karkötő, cipő, plusz kiegészítők mellé. Akkor még nevettem, mára csak mosolygok. Ezután következik a fagyás. Amikor a mosoly az arcomra fagy.
Fussunk neki máshonnan, hátha szerencsénk lesz. Melyik Máté lenne akceptálható? Victor Máté? – kizárólag Asztrik szerepében. Bors Máté? – benne lenne fantázia, más sem. Csák Máté? – megtenné a birtokaival, de meghalt már. Külhonban keresgélve, ugye Máté apostolról már volt szó. Matt Damon vagy Matthew Perry? Büfészínészek. Matthias Lehmann? Isten ments!
Maradjuk annyiban, hogy Máté, azaz „Isten ajándéka” jelen pillanat szerint nem aktuális a háznál. Hiába tűnik ez atyai féltékenységnek, ennyi autoritásom maradjon még. A nem, az nem. Persze könnyen valószínűsíthető, hogy majd jól meg leszek dumálva. Miért ne lennék? Komoly és reális lehetősége, hogy a női szuggesszió és rábeszélő-képesség felülkerekedik a férfiúi józan észen és ellenálláson. Így szokott lenni az esetek döntő hányadában.
Akkor pedig nincs más választásom: ki kell találni valamiféle túlélő stratégiát. Tegyük fel, hogy elbeszélgetek majd Máté apukájával. A kisfiúk úgyis az apjukkal járnak locsolkodni általában. Mit beszélgetek vele, inkább meséltetem, vagy eldúdoljuk valamely régen hallott nótáját. Amelyik eszünkbe jut. És akkor legalább megvan a becsületgól. Kezdődik...
Bródy János: Egy hétig tart
Vasárnap ismertem meg őt, vasárnap este hét után
És úgy esett, hogy hétfő reggel, tőlem ment munkába a lány
És este kis szatyorban hozta, a fogkefét, s a tiszta bugyit
És kedden, még mielőtt elment, az ágyba kaptam reggelit
És kedden este moziba mentünk, a film egy szerelemről szólt
S a lány a vállaimon sírt, mert olyan szomorú vége volt
És szerdán majdnem elaludtunk, egy gyönyörű éjszaka után
S egész nap az járt a fejemben, de szép kismama lesz a lány
Csütörtökön csak beszélgettünk, és elmesélte az életét
Azt is, hogy volt egy nagy szerelme, s azt is, hogy nem feledte még
És pénteken egy társaságban, ahová én vittem el őt
Megsértődött egy szó miatt, s talált egy régi ismerőst
És péntek éjjel nem aludtunk, csak veszekedtünk hajnalig
S mikor végül átöleltem, nem éreztem, hogy megszorít
És szombaton nem találkoztunk, azt mondta, fontos dolga van
Hát így történt, hogy szombat este, egy kissé leittam magam
Vasárnap délig ágyban voltam, fájt a fejem és mindenem
Hát írtam egy dal ezzel a címmel: egy hétig tart egy szerelem
A viszontlátásig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2008.03.10. 22:19:52