Süt a nap és esik a hó. Mit is várhatnánk március végén?! A hormonháztartás is elindul a visszarendeződés útján, és csak ritkán jön szembe velünk némi meglepetés az utcán. Vagy a moziban.

Tegnap megnéztem Jack Nicholson és Morgan Freeman közös jutalomjátékát, amit Rob Reiner rendezett. Csinált már jobb filmet is (Harry és Sally, Egy becsületbeli ügy), de most egy ilyen „rákos vagyok, tehát világot járok” sikeredett. Nem rosszra, nem jóra. Kellettek hozzá a húzónevek, akik húzzák a filmet. Mert bizony megteszik, nem is akárhogy. Az már megint más kérdés, hogy milyen élményekkel, praxissal a háta mögött keserédesedik az emberfia bele a mozi foteljébe. A film osztályozása nem feladatom, még egyszer megnézhető, többször nem nagyon.

Mert tudjuk, hogy van ilyen. Akárcsak lista, arról, hogy mit kell még megtennünk. Mire kell még várni, mi van még a mókuskeréken túl. Nosza, felütöttem a „bédekkert” és tervezni kezdtem. Ehhez volt kedvem. A célok továbbra is sokszínűek, mégsem kizárólag a szemnek gyűjtögetem. Való igaz, hogy lehet ezzel dicsekedni, de vallom, hogy nem dicsekvésre való. Inkább a megfelelésre, az örömszerzésre. Elsősorban önmagunknak, másodsorban a közvetlen – a gyakran és turbulens módon változó – környezetünknek. Az arrafelé megfordulóknak. Szeretteinknek és barátainknak.

Egy gondolat továbbra sem ad nyugtot. Megcsináljuk önmagunkat, a múltunkat, a jelenünket: a jövőt azonban csak elképzelni tudjuk. Várni, vágyni, próbálni, tuszakolni a jobb felé és közben nem figyelni a saját akarat szabadságára. Hogy legfeljebb befolyásolni tudjuk, pedig kényszeríteni akarjuk, azonban megcsinálni helyette nem tudjuk. Nem is a dolgunk. Ez nyugtasson bennünket.

Ajánlatos ennek alapján összeírni a „tudúlisztet”. Nem kihagyva a változatosságot, az ötletet és a vagányságot. Az sem fontos, hogy kinek tetszik, az a fontos, hogy megvalósítsuk. Saját magunkat, saját magunknak. Első blikkre önzésnek tűnhet, de idézzük csak fel a smith-i tanítást. A képesség a többhöz, a jobbhoz elengedhetetlenül párosul az önzéssel. Innentől az összes ember elítélhető. Lenne.

De a „tudúliszt” és annak megvalósítása lehántja a rosszat, a prekoncepciót, az előítéleteket. Nem különben boldoggá teszi az embert. Innentől már kevés van hátra, de azt megelégedéssel tölthetjük ki. Idővel, térrel és az igazi önmagunkkal. Süt a nap és esik a hó. A hóbakancs lista pedig betelt. A hócipő üres: megérkeztünk.

A viszontlátásig…