Népvándorlás van. Sokan mennek és kevesen jönnek. Néhányan kivárnak. Sic transit gloria mundi.

„Azért ezt nem gondoltam volna, hogy két év alatt elérünk a worst case-szcenárióhoz. Ennél jobban nem lehetett volna elbaszni semmit.” Egy barátomat idéztem, vezető tisztviselő egy magyar banknál és – írjuk a javára – tisztában van a gazdaság és társadalom szimptómáival.

Amit nem lehet gyógyítani, azt le kell vágni. Hát ez az, ezt nem meri senki megcsinálni. Mert az érdeksérelmek, a szavazóbázis, az ők megérdemlik és a hasonlók. Hát nem! Abba kéne fejezni lassacskán az irgalmas nővérséget, osztán megvizsgálni, hogy miért megy inkább segélyért a magyar, mint munkáért. Büdös a munka? Ez rendben is lenne, csakhogy a pénznek meg nincs szaga, amit kapunk érte. Ez az igazság közelít a másik oldalról.

Jaj, lassan 50 éves leszek! Menjünk rokkantnyugdíjba, aztán többet összerakok a lego-ból, mint tettem azt munkavállalóként. Másfél millió minimálbéres. Aki nem fizet adót, de oktatjuk, gyógyítjuk, satöbbi. És a közalkalmazott, abból is van 700 ezer, egyik állami zsebből ki a pénz, a másikba vissza. Újabb pofon a szarnak.

Végül van másfél millió bejelentetten minimálbér fölött kereső, őket meg lehúzzuk, hogy mindenki megkaphassa a magáét. Meg a lófaszt, kockázatközösség, szolidaritás. Kivel? Talán K. ex-ipari miniszter elvtárssal, aki büszke arra, hogy minimálbérre van bejelentve a cégénél? Dehát ő is csak egy kiragadott példa, ilyetén mutatkozunk meg nem kevesen, a tízmilliót eltartja a másfél millió adója, tébéje, osztán mindenkinek csönd legyen.

És legyen még működő egészségügy, oktatás és nyugdíjrendszer, szociális háló, apám hímtagja. Nem vagyok vidám! És nem légből kapkodom a leírtakat: megírták, megmondták, sokhelyütt, sokszor és sokan. Csakhogy senki sem hallja meg. Mert akkor esetleg megkérdeznék tőle, hogy jól van egy így?

„Nem lesz ez így jó, Virág!” Bástya elvtárs már tudta, Spiró György pedig tegnap kimondta. „Napjaink hőse: a fölösleges ember. Itt K-K-Eu-ban kábé száz millió ténfereg. Kelet és Nyugat között. Aki csak van, dehogy mi lesz, azt nem tudja.”

Én sejtem, hogy mi lesz. Népvándorlás. Oda-vissza. Szerva itt, csere ott.

A viszontlátásig…