Tegnap este láthattuk azt, amire régóta vártunk. Feltámadt a totális futball, daliásabb, mint valaha, a hollandok átléptek a franciákon is. Kevesen hitték, hogy újra eljő ez a kor. Több támadójtékos van, mint védő. És nem a „csak gólt ne kapjunk” rettegése veszi körül a focipályát.
Ma kikocogtak a svédek, kiegyenlítettek a spanyolok ellen és a második félidőre – az egyetlen gólképes és térdfájós „svéd” (Ibrahimovic) helyett – behozták a Werder Bremen „klasszisát”, Markus Rosenberget (26). Fiatal, nagyreményű és tehetséges csatár. Ennyi. És az is marad világéletében, több reményt nem fűzök hozzá, maximum megöregszik. Éppen olyan volt, mint aki nem látta a tegnap esti meccset.
Elbújt a védők mögé, nem ment a labda irányába, minden felugráskor szabálytalanságot akart kiharcolni maga ellen és reklamált is bőszen. Ha nem sikerült valami – igaz, semmi sem sikerült – akkor nekiállt fetrengeni és reklamálni.
Fiatal kora ellenére egy nagypofájú 40 éves sörmeccs királyra emlékeztetett. Ez a típus hiszi azt (mit hiszi, tudja!), hogy ő az Isten, megközelíthetetlen a pályán, rajta kívül senki nem tud labdába rúgni, csak ő tudja, hogyan megy ez. És bár pályafutása során semmit felmutatni nem tudott, legalább a pofája nagy.
A hollandok közt volt ilyen játékos? Nem. A spanyolok közt már található elvétve, de Rosenbergre egyik sem hasonlított. (A spanyolok továbbjutása és döntőig vezető fényes szereplése a véleményes kategóriába tartozik.) A színészvilágban Rosenberg „büfészínész”, a futballban pedig alibifocista.
Csak nehogy leigazolja valamelyik magyar élcsapat, mivel onnantól teljesen elszürkülne, bele az átlagba. Baj egy szál se, ha az új svéd válogatott Rosenbergekre épül, akkor vidáman tekinthetünk a selejtezők elébe.
Végre tudok örülni egy spanyol győzelemnek. A svédek meccsei úgyis gyakran előfixáltak (emlékezzünk csak a dán-svéd és svéd-angol bundákra), azonban a mai meccsen Rosenberg által reprezentált „legyen már döntetlen” mindenen túltett. A Mellbe(rgbe) vágó Villa-gólnak megemésztéséhez addig kívánok nekik sok-sok türelmet és IKEA szekrény eladást.
És vegyenek fapapucsot! Hangos, de alibizni megfelelő…
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2008.06.15. 07:00:41
Gyerek voltam még, amikor 74-ben úgy vesztettek a németek ellen, hogy a II. félidőben iszonyúan kapaszkodhattak Beckenbauerék.
78-ra jobban emlékszem már, Arie Haan és Ernie Brandts 30-35 méterről rúgott bődületes góljaira, Sepp Maier és Dino Zoff ellenében.
Meg a döntőre, ahol kapufát rúgtak az utolsó utáni percben-Ubaldo Fillol sehol se volt-aztán jött Mario Kempes és meg se állt a kapuig, hátán két hátvéddel.
És persze Van Bastenék 88-ban, Dennis Bergkampék 98-ban... ezer emlék róluk...
Én rajtuk nőttem fel, 78-88-98-2008....
Szeretném, ha tévednél egyszer, Lansky barátom és nem keleti csapat nyerne.
Szerintem Te sem haragudnál érte.