Mindenek előtt egy tény: a brókerek mostanság rájárnak a prostikra. Érdekes összefüggést tett közzé több economical journal (nem bulvár) kapcsolódva az aktuális gazdasági világválsághoz. Lévén a nagyfiúk, azaz a brókerek, akik eddig számolatlanul döntötték meg pénzcsináló rekordjaikat, nagy hirtelen az utcán találták magukat. Állásukat odavesztve, utoljára sétáltak ki az összeroskadó világcégekből, befektetési bankokból, és ennek nyomán a luxuskurvák forgalma drasztikus emelkedést mutat.

Befeküdni. Gondolom, naívan. Erre bezzeg mindig jut pénz, nemhiába a szexuális karbantartás mellett a lélekápolás ugyanúgy veleszületett joga a nőknek. Értsd azoknak is, akik e nemes és embertpróbáló hivatást űzik. Ebből következően az emberi gondolkodás valójában egyszerű logikán alapul.

Ha bonyolult és áttételes agyműködést megkívánó feladatokban (származékos értékpapírügyletek, árfolyamspekulációk, S&P500, többváltozós függvények, lineáris idősorelemzések, usw.) felsül a delikvens, akkor jöhet újra és sokadszorra az alap, az origó. Ami nem más, mint formális logika és halmazelmélet.

Vegyük észre, hogy ennyi a világmindenség; nem több, nem kevesebb. És mindjárt raklap nívóra egyszerűsödnek a dolgok. Egyrészről. Más oldalról szemlélődve elfogadható és valósághű, hogy valami diadal (trimumfálás) megjár a menekülőnek. A kiszolgáltatottnak, a mindent elvesztőnek. Távol álljon tőlem, hogy ezért sajnáljan, hovatovább irigykedjek rá.

Oliver Stone Tőzsdecápák c. bestsellere is behozza a női vonalat a képbe. Igaz, hogy ott Darryl Hannah ajándékként funkcionál, ami egy lehetőségvadásznak (Charlie Sheen) kiváló dopping, aztán a közepére-végére átfordul szerelmesbe a páros, de ez csak a (megérdemelt) Oscar-díjért kellett a forgatókönyvbe. A valóság ettől nagyon más, mert nem a nyúl viszi a puskát. És különben is fogadjuk el, hogy sokszor nem lehet sokat nyerni.

Egyszer lehet, talán kétszer, de ettől még nem illő dolog elfelejteni a gondolkodást, mint emberi adottságot. Aztán tegyünk még tisztába egy nagyon félregondolt posztulátumot. A bróker nem a saját pénzével dolgozik, a pénzes emberek (ti.: befektetők) megbízásait teljesíti. Jó esetben gépiesen, a többi piaci szereplő magatartását majmolva.

Ha ügyes, akkor jár neki a buksisimogatás és néhány tizedszázalék jutalék, ha ügyetlen, akkor nincs több megbízás. Lehet telefonálgatni, ötleteket eladni, akárcsak a biztosítás közvetítők. És hogy a "facsimile" (majmolás) sikeres legyen, ahhoz gyakorolni kell. Sokat, nagyon sokat. (Az általam igen nagyrabecsült) Jaksity György A pénz természete c. művében értekezik a Wall Street Journal (gazdasági) újságíróinak majom-effektus találmányáról. Ti. rájöttek, hogy sikeres prognózisokat ugyanúgy lehet temérdek számolással és elemzéssel, trendfüggvényekkel produkálni, mint egyszerű véletlen "rábökéssel".

Tehát egy szobatiszta majom, az előtte fekvő papírra felskrájbolt tőzsdei cégek közül ugyanolyan hatékonysággal választotta ki adott héten emelkedő árfolyamú részvényportfoliót, mint a 3 hónapos tutti biztos elemzés alapján tették a sztárspekulánsok.

Ettől fogva egy darts táblára dobáltak az újságírók a hét elején és az "eltalált" cégeket játszották meg. Láss csodát a szuperjósokhoz hasonló, sőt néha azokat meghaladó árfolyamnyereségeket produkáltak. Kérdezhetjük erre, hogy minek számolgatni, ha egyszerűbben is odaérünk.

De ez már a káoszelmélet felé vezető szál és - érzésre - kissé túlasszociálom a luxusprosti és állásvesztett bróker összefüggést. Nosza, urak! Tessék befektetni, ha már nem mások pénzét, akkor vigaszt nyújtó lányokat. Távozás előtt pedig tessék a vigaszdíjat akkurátusan az éjjeliszekrényre helyezni.

A viszontlátásig...