Márhogy a bőrünkben. Elsőre önző és rút dolognak tűnhet: mégis maradok a kitaposott ösvényen. Minap vacsora és beszélgetés közben megismerkedhettem egyik egyre jobb ismerősöm hármas feltételrendszerével a címben foglaltak eléréséhez.
Nevezett életvitele és jókedve bizonyítja a feltételek igazságtartalmát, ennek okán veszem a bátorságot és elemzem a hármas axiómarendszert.
Első: Védd az információkat! Itt tapasztalható némi James Bond-os beütés, de működőképes a tétel. Jómagam is kedvelem (használom) a „Minden be és semmi ki!” elvet, amitől persze még lehet csacsogni, sőt kell is. Lehetőleg úgy, hogy a megnyílásunk nyissa meg a másikat. Mivelhogy a másik rendszerint zárt. Fél, emlékeket idéz, azonosít: tegyünk ellene…
Második: Adott helyen és adott pillanatban száz százalékosan ott kell lenni. Ez már nehezebb, sokan csak különféle ajzószerek hatásával tudják produkálni. A megoldás kulcsa valószínűleg a saját én elfogadásában kell, hogy rejtezzék, mert anélkül kínos szituációkat (egyben kínos pillanatokat) élhetünk át a hétköznapokban.
Mondom is magamnak, hogy nagy marhák voltak a fizikusok, amikor elkezdtek az inercia-rendszerekkel és a vonatkoztatási pontokkal foglalkozni, mert ilyenkor gyorsan elmenekül minden halandó önmaga elől és próbál máshoz viszonyítani. Ne tegyük, kérem alássan! Legyen inkább önmagunk a mérték.
Harmadik: Nincs filozofálgatás, elemzés, analizálás, mert abban csak elbonyolódik az ember. Hát ez az, erről írtam korábban is! Való igaz, a harmadik norma megtartása látszólag „eccerű sudri bunkóvá” devalvál-derogál-dehonesztál bennünket, elszakít a cizellált és árnyalatokban létező valóságtól. Mégis egyértelművé, hogy-hogy nem digitálissá teszi a reakcióinkat, amiért azonban felelősek vagyunk. Aztán ha ezt fölismerjük, onnantól mindjárt elmúlik az egyszerűségünk.
További előny, hogy megtanulunk dönteni. Jól vagy rosszul, de döntünk. A többit meg úgyis megeszi a fene, kérem alássan. Így kiírva magamból e három posztulátumot, talán közelebb jutottam ahhoz, hogy miért hatékony az alkalmazása.
Hovatovább érzem, hogy alkalmazásukkal rengeteg félreértés elkerülhető. Ahhoz pedig túl rövid az élet, hogy félreértés(ek)ben éljünk. Hát akkor bátorság és vidámság: tudjuk hogyan érezzük jól magunkat!
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.