Hiába a pörgés, mégsem indul el. Csak a csurom sárral leszünk gazdagabbak és ékesebbek, kellett nekünk közel hajolni és kíváncsinak lenni. Most pedig irány a mosoda, gyalogszerrel. Egyszer majdcsak odaérünk, addigra jól megszárad rajtunk a lucsok, újra jöhet a víz, utánunk az özön.
Helyszínen megtekintettem a második jéghoki meccsünket a finnekkel, bevallom, szomorú látvány volt; lévén mind korcsolyázótudásban, mind fizikálisan utcahosszal maradtunk le a testvéri néptől, ráadásul a második harmad közepén feladtuk a küzdelmet. Tűz nélkül pedig nem megy, talán attól féltek a fiúk, hogy felolvad alattuk a jég.
Ettől függetlenül továbbra is a hokirajongók táborába tartozom és feltett szándékomban áll a svájci hokivébé végigvizslatása is. Ha másért nem, hát azért, mert délután és este lesznek a meccsek, így nem kell hajnali négykor - a második és harmadik harmad szünetében - az amerikai szpíkerek ömlengéseit hallgatnom valamelyik kötelező módon (meg van írva a szponzori szerződésben) mosolygó, egyben magát túlhajtottank tettető NHL-sztárral.
Hiába a pörgés, mégsem indul el. Egyébiránt valahogy nagy csend lett hirtelen. És már ölég régóta tart, hogy feltűnjön. Jelentem: feltűnt, úgy, ahogy én eltűntem a blogomról, mert nem volt kedvem hozzá(m). Biztos sokan vannak ezzel így, tehát - ha innen nézzük -, ezzel is kedveskedni próbáltam embertársaimnak.
Érthető és következik logikailag is, hogy a megfeleléskényszer rossz irány. Mindig másoknak és soha magunknak. Ebből következően válunk önzővé, jobb esetben. Hogy micsoda a rossz eset? A tehetetlenség. Az esetleges kis játszmák csalfa öröme, permanens kitaszítottság a nagy játékból. Dehát nem az a legény, aki süt, hanem aki állja! Ezért hanyagolom a pékmesterséget.
"Hajnalban kel, mindig álmos, fehér ruhában kenyeret süt és nem a pék. Mi az? De, a pék!!!" Ugye-ugye, a folytonos oppozíció, a valami ellen szegülés meghozza a várva várt eredményt. Látjuk-halljuk ezt a hétköznapokban, ilyenkor kívánom azt, hogy legyen ünnep. Bár engem rég nem érdekel... Hiába a pörgés, mégsem indul el.
A viszontlátásig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.