álmos vagyok. Történt, hogy tegnap este Péterrel megjártuk a Rogán utcát, igen azt, ahol majd ő sétálni fog, aztán szomorúan állapítottuk meg, hogy a magyar építőipar alulteljesít, vagyis felül: a határidőt. Ostoba ember módjára bekapcsoltuk a Search funkciót, méghozzá abból a célból és kifolyólag, hogy étkezési lehetőségeket kutassunk fel az Egyetem tér környékén.
Jelentem: hétfőn, este fél 9-kor nem jártunk szerencsével. Utak felbontva, kocsmák, étkezdék bezárva, ami nyitva van abba menjen a japán turista. Maradt a Véndiák, ahol szintén mi alkottuk a tömeg felét, már-már arra kezdtünk gyanakodni, hogy világháború van.
Elköltöttük az estebédet, aztán uccu haza, nekem még tanulnivalóm volt/van, Péter pedig nem gátol eme szenvedélyem kibontakoztatásában. Sietősen berongyoltunk még egy MOL kúthoz és megvettem a Made in Hungaria c. remekművet DVD-megoldásban, aztán máris tolódott a tanulás megkezdésének időpontja.
Hazaérkezve kicsit Híradóztam, aztán uccu neki elindítottam a filmet. Nem csalódtam, mondhatni: baromi jó. A dolog ki van találva. Passzol a szereplőgárda, jól mozgatott a film és a kamera, nopersze a zene és a tánc is ott van a szeren. De ezen nincs csodálkoznivaló. Ezt követően „átfanyalodtam” a focimeccsre, majd gyorsan megnéztem Kern (kar)mesteri alakítását a Sztracsatellában és így érkezett el reggel hat óra.
Nem volt mit tenni, fürdés, aztán aprócseprők elintézése. Mostanra pedig itt ülök, mert állva csak a lovaknak megy, aztán vigyázok, hogy nyitva maradjon a szeme és a világa. Telnek-múlnak a dolgos hétköznapok és eljön június 16.
Húsz éve ilyentájt Energetikából vizsgáztam e napon, a vizsgadrukkban, folyosón sétálósan hallottam, hogy menjen haza mindenki, aki szovjet és katona. Meg is tették. Mára annyi változott, hogy elmúlott a vizsgadrukkom, lévén már hazamentek, nomeg nem is Energetikából vizsgázok. És mivel a tárgy tankönyve is módfelett érdekes címet visel (Magyar nemzetközi kollíziós magánjog), kötve hiszem, hogy holnap sikeres leszek az írásbelin.
Főleg az én írásommal-írásképemmel, amivel még a suméroknak is meggyűlt volna a bajuk. Minimalista leszek félreértelmezetten: már az siker, ha alvás nélkül lejutok Pécsre. Még két kávé és menni fog…. pedig álmos vagyok.
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Medvegyev 2009.06.16. 16:28:45
Húsz év után én is álmos vagyok, sőt, a fejem is fáj-ez a kontraszelektált kreténektől lehet, a rendszerváltás erősen felszaporította őket.
Pedig azelőtt is voltak bőven.
Holnap befejezem a vizsgáztatást-1993 óta minden télen és nyáron kérdezgettem valamit a diákoktól-ideje abbahagyni.
Medvegyev