Naszóval, most azért maradtam ki, mert külhonban voltam, a Magyar Élettér térkép (komolyan van ilyen, valami szélsőséges Alapítvány adta ki) szerint „oláhok által jelenleg megszállt területen”, a normális ember számára Erdélyben. Erről, ugyanúgy, mint az elmebajos bíróról, aki bejegyezni engedte ezt az Alapítványt, most nem is írnék, csak a tegnap estéről, mivel arról van mit…

Kezdődött azzal, hogy bejutottunk a Szigetre, ahol az LGT-koncertre váltott jeggyel reméltük újjáéleszteni egykori zeneorientáltságunkat. Nem ment. És ez nem csak annak az eredménye, hogy élő és élettelen mind megjelent a rendezvényen, hanem az is, hogy nem volt reális az elvárás, a minőség irányába.

A mennyiség az megvót, de a minőséről essen most inkább a szó. Kezdve az általam kedvelt Novák Péter által „leszerepeltetett” hippi-musicaltől (Mi a fenének kellett ezt belekavarni a dologba? Isten sem tudja!), bezárva a saját mulattatásra eljátszott jam-session hegyekkel, közbeiktatva a hangosítás mindent alulmúló szintjét. Bevallom hazafelé a Király-hágótól LGT-t hallgattunk: az jobban sikerült volt. Ez van. Szép illúzió volt elhinni, hogy jó lesz. Ezt már csak a rendezvény színhelyéről történő kivonulás tudta tetézni. Meg is tette.

Ha akarnék, kereshetnék még hibákat, de nem akarok, azt viszont látom, hogy Velük semmi rossz nem lesz, mert „elfáradtál a zenémtől”. Ugye, értjük egymást? Ezután Korda Gyuriként nézzek rájuk (bár továbbra sem érdemlik!), aztán mingyá’ érdemes lesz meghallgatni a „régi nótákat”..?

Szent Ivó, a jogászok védőszentje, láss csodát! Nos, a Madarasi Hargitához (1800 m) legközelebb eső településen is jártunk, messze van és onnan még mindig felfelé kell menni, kábé két órát, szóval elbújni el lehet erre, senki nem fog megtalálni. Elég magunkat keresni... :)

Amúgy összefoglalva: gyönyörű és szegény. De erről majd a későbbiekben értekeznék.

Ma tudtam meg, hogy a napokban elhunyt Kovács László (1933-2007), a Szelíd motorosok c. Dennis Hopper-opusz operatőre cecei illetőségű. Erről jutott eszembe, hogy hajdanán a 80-as évek elején bejött egy „világfi” a falunkban a kocsmába és elkezdte nyomni a szöveget, hogy ő már mennyi országban járt-kelt, satöbbi. Ekkor Cs. Kovács Laci (1,88 cm, 140 kg) foghegyről kérdést intézett feléje a törzsasztala mellől.

„Oszt Cecén voltál-e már dinnyét lopni?” És lőn néma csend, avagy „…the rest is silence.”

A viszontlátásig…