Valahogy így kezdődött az Úttörőváros-Gyermek Centrum (tessék választani!) búcsúdala, ami engem korábban 9szer is megríkatott. Najó, ez nem komoly. Érzelgősségnek semmi helye.

Ma visszatértem, ahogy a Terminator megígérte és végigautóztam a területen. Jó érzés volt a múlt, szomorú a jelen. Amortizáció magas fokon. Ezt nem szabadna hagyni.

Bezzeg Nádházi Lajos et., akitől az első „úttörőváros vezetői dicséretemet” kaptam, 1979-ben, szóval ha ő ezt látná. Nem lenne boldog. Annál boldogabban nosztalgiáztam, sőt Fenyő Miklós is koncertet adott azt est folyamán.

Megtörtént a tűzijáték is, a dolog ki volt találva, sajnálom szegény megyei szocikat, pedig baromira izgulhattak, hogy a „kisgál” belebukjon. Akár a Dunába is. Ez most nem jött össze. Igaz a hit és a hívők is kaptak egy marha nagy pofont, mert eddig csak Rákosi és Bach (nem a Johann Sebastian) korszakaiban volt tiltva a körmenet a Szent Jobbal.

Jut eszembe, balkezes vagyok, tehát szentté sem válhatok. Maximum boldoggá. Ez minden célom és sokak bánatára jó úton vagyok feléje. Vagy már odaértem.

Na ez már ismét egy másik probléma. De most bezár a bazár, rám szóltak, hogy vége a „plüntyögésnek” és teljes mértékben igazuk van.

A viszontlátásig…