Arról, hogy mit is és miről ír(jak), akarom mondani: hogyishívják. Hiszen oly sokféle valami történt (esett meg) kishazánkban így Pünkösd alkalomadtán. Többször is feltettem a kínzó kérdést önmagamnak.

Írjak talán egy XXI. századi poszt-Jókai szárbaszökkenéséről, azaz E. „műhajas-műkörmös” Zsanett elmúlt évet summázó memoárjáról? Mert bizony megfenyegetett bennünket, hogy úgy kipakol, hogy csak na. Csakhogy semmi kedvem műköröm-kiállítást, netán amatőr pornó felvételeket bámulni, ahol a főszereplők a rend őreként nyomatékosítják a sztorit.

Írjak talán arról, hogy Felipe Massa ismét levert mindenkit a török GP-n? Ez már jobb téma lenne, de úgy gondolom erősen megosztja az olvasók táborát, akárcsak Dantont a guillotine. Annak persze van mit örülni, hogy lányom, három kör megtétele után, közölte az anyjával, hogy a „Massa bácsi vezet a piros autóban sárga sisakban…” Lám-lám ismét elléptünk a motorizáció irányába, innnentől fogva inkább a csapatmunkát dicsőíteném, valamint az általam rajongott kézilabdát (ami nem überelheti a jéghoki vb-t!), valamint az MKB Veszprém KEK diadalát. Szép volt, fiúk!

Írhatnék még a jó időről, ami végre-valahára megjött. Pongrác és Szervác egyaránt otthonfelejtette a jégtömlőket, és lássuk be, Bonifácra sem vár jobb sors. Cinikusan szólva: mehetnek mind a levesbe. Van azonban a szebbik oldala is (meg nem is), amiről egyes angol befektetőházak, elemző cégek prognosztizálnak javában. Gráf József, az időjárással lepaktálva és karöltve, meghozta a tavaszt a gazdáknak, és a termésátlag duplázódása akár két (!) százalékkal is megtolhatja az idei GDP növekedést. Ez pedig azért jó hír, mert az elemzői konszenzus alapján a megtolás megduplázza az éves növekedési ütemet is. Szóval a magyar ugar ismét kitett magáért!

Más hajókkal, más vizeken evezvén szóba jöhetne Mark Knopfler, mint élő Dire Straits-reziduum tegnap esti bulija is. Itt és most megállapítom (és bátran kijelentem): nem hiába mentünk az Arénába. Klasszist és klasszikust hallottunk egyszerre. Attól, akinek fölösleges hirdetnie, elég meghallgatni és kész.

A koncert-tematikában jutott fülembe egy újabb hír-írnivaló-szenzáció, miszerint a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa projekt megálmodott programjába belekerült egy U2-koncert is. Ezen kimondottan jót derültem, ugyanis meggyőződésem, hogy a szervezőgárda sikeresen elfordította Jay Leno egyik stand-up comedy-jét. Röhej.

Ugyanis hiába vagyok pécsi illetőségű és ihletettségű, még belegondolni is rossz abba, hogy egy késő nyári napon, valahol Dunaföldvár és Paks között, mintegy két órás zötykölődés után Bono kiszáll cigizni, ne adj’ Isten - a másik útvonalat választva - az iregszemcsei büfénél megkóstolja Magyarország Legjobb Lángosát. Tudom, hogy nem itten van a reklám helye, de (nemcsak Bononak, hanem) mindenkinek figyelmébe ajánlom az MLL-t. (Meg kell jegyezni, hogy óvatosan, mert reggel 6-tól délután 2-ig van nyitvatartás.)

Vidéken vagyunk és rusztikusan, de marhára és rettentőmód. Vidor vidáut jú. Hófehérke tutira ezt a slágert kérné a Kívánságműsorban egy bányaszerencsétlenséget követően. Kínában is adódott szerencsétlenség az ünnepek alatt (ami nem örömteli, de tény), így arról is írhatnék, de arrafelé ekkora veszteség még mérési hibának sem teszi meg egy mikro-cenzus (kis népszámlálás) alkalmával. Abban viszont bátran bízhatunk, hogy a nukleáris kísérlet sikeres volt. Legalább annyira, mint az olimpia lesz.

Gonosz vagyok, marhára. Majdcsak elmúlik egyszer, és akkor majd arról is írhatok. Addig sem marad más, minthogy lamentálok…

A viszontlátásig…