A bolgárok után lenyomták az Európa-bajnok spanyolokat is. Siserehad korukra Európa legjobb négy csapata közé kerültek és még nincs vége. Következnek a németek, remélem azt a meccset sem veszik félvállról, immáron a továbbjutásuk – egyben VB-szereplésük – biztos tudatában.

Évek száma ide-oda, én még emlékszem a Petry Zsolték futballcsuka fényesítő produkciójára. Bicskeivel nyerték meg – hasonló korosztályban – a Szovjetunióban megrendezett ifi EB-t még 24 évvel ezelőtt. A csapatban szerepeltek akkor Kovács Ervin, Pintér Attila, Keller József, Kovács Kálmán, Vincze István, Zsivóczky és Zsinka. De régen hallottunk róluk. A döntőben tizenegyes párbajban vertük a házigazdákat. Ők – vagyis a felnőtt csapatuk – pedig revánsot vettek rajtunk két év múlva egy hatossal mexikói vébén. Lehet, hogy oda is a „Bicskei-bébiket” kellett volna küldeni és nem a „tésztás” csapatot.

Arról is sok mendemonda kering, hogy miért kaptunk ekkora taslit a baráti-testvéri országtól. Nekem is van egy variációm, amit egy volt testnevelő tanár kollégám – L. Gusztáv – mondott el 1987 őszén. Történt, hogy Guszti porcleválással (tipikus futballista-sérülés) került be a Sportkórházba, majd a post operativ státusban a főnővéri akarat az újpesti válogatott középpályás, egyben mexikói csapattag Kardossal orientálta egy kórterembe.

Egy hétig nyomták az ágyat egymás mellett, ezért kénytelen-kelletlen beszélgettek. Természetesen szóba jött a „méretes zakó” is, ahol Kardos József nem a tészta oldaláról közelítette a problémát. A probléma eredője Mezey doktor volt. Akik pedig a problémát benne látták (MLSZ vezérkar) tettek a kiiktatásáért. Kardos állítása szerint a szombathelyi illetőségű „hirtelen válogatottá érett” Fitos volt a megoldás.

Őt nem a szöv.kap. hívta a keretbe, vagy legalábbis nem önszántából tette ezt. Fitos feladata a keret züllesztésében és Mezey György ellen való hangolásában állt meg. A pályán nem kellett bizonyítania, igaz, hogy az mindig nehéz volt nekijje. Ezt nem én találtam ki unalmamban, ezt Kardos „mondta tollba” Guszti haveromnak. Ha igaz, akkor jellemző a magyar sportvezetésre, ha nem, akkor is.

Most pedig letérek a paranoid pályáról, nincs mindenhol konspiráció, de higgye el mindenki: Elvis él! Ettől függetlenül kívánok kitartást és nagyon sok sikert a magyar ifiknek. És még egy dolgot: az MLSZ háza táját messze kerüljék el, menjenek külföldre focizni, ott legalább érdemes, mert lesz, aki megköszöni Nekik. A hazai futball maffiózóknak pedig az elkövetkezőkre kívánok magas nézőszámot, brilliáns színvonaltalanságot és gyakori VPOP-s ellenőrzéseket. Még szerencse, hogy valamit tudnak ezek a fiúk…

A viszontlátásig…