Évfordulót ünnepelek. Amikor elkezdtem nem számítottam rá. Főleg arra, hogy lesz bennem kitartás és csak írok, írok. Aztán mégsem unom meg. Lehet, hogy mások megtették (értem itt a megunást) és lehet, hogy mást és másmilyent vártak, de a látogatólétszámom stabilizálódott. Megígértem, hogy politika távoli leszek, jórészt tartottam szavam. Fölöslegesnek érzem azt örvendezni/fikázni, ami manapság politika  címén zajlik. Hoztam a kétnaponta egy poszt átlagot, hamár elmerengünk a statisztika szépségein. Fixen vannak napi 60-90-en akik visszatámolyognak, aztán megolvassák, hogy miről okoskodom.

Okoskodás, jut eszembe Noodles, a névadó. Nem bántam meg, hogy Mr. Meyer ’The Brain’ Lansky-t választottam „szamárvezetőként”, bár némi előítélettel sokan viseltetnek az úriember iránt. Közben zajlik a nyár és a Hernád. Úgy hiányzott ez nekünk, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Mindig csak a bú és a bá, az öröm pedig valahol eltévedt a sikátorban. Jobb szomorkodni és anyázni, minthogy inkább örülnénk valaminek.

Tele van kishazánk és a benne élők negatív attitűdökkel, gyanakvással és bizalmatlansággal. Sok esetben már a vicc sem segít - persze ahhoz viccértő, humorérzékkel bíró egyedek kellenének. És ezt most komolyan is gondolom. De szeljünk könnyebb habokat inkább hajónkkal. Megjártam Veszprémet a múlt héten, Herbie Hancock jött dzsesszt muzsikálni.

Tisztelem az öreget, de aktuálisan a ritmusszekció, azaz Dave Holland (basszus) és Vinnie Colaiuta (dob) messzebbre ragadott. Ritkán látja az emberfia a jelenkor legnagyobb formátumú dobosát. Megérte autózni érte. Máskülönben ebben az évben jól megvagyok a koncertekkel: jártam Nick Cave-en a PeCsában (az index.hu kritikusa az Év Koncertjének minősítette – teszem hozzá: nem alaptalanul), a „Kavicsban” (Sportaréna) pedig jutott nekem egy csöppnyi Mark Knopflerből. Az sem volt piskóta. Egyet sajnálok, hogy kimaradt a Return To Forever.

De most jön a Sziget, aztán ott lesz majd ereszd el a hajamat. Visszatérve – mert visszatérni érdemes – az entrée-ra „jó kis év” volt. Blogilag. Csiszolódom. Aztán ennyi nekem elég. Az elkövetkezőkre pedig kívánok minden Kedves Látogatónak bort, búzát és békességet.

Én pedig töltök egy pohár viszkit magamnak. Évfordulót ünnepelek.

A viszontlátásig...