mert megvigasztalnak, ha nem kell; felvidítanak, amikor el sem vagy keseredve; nomeg szertelenek és az adekvát "képben létük" is igen esetleges. Magyarán fogalmuk nincs a szituációról, mégis jobban értenek hozzá. Ezek után tényleg nem kell ellenségkép.

Jut eszembe mindez, miután 24 óra elteltével nem hívott vissza (a meccs után) az egyik legkedvesebb cimborám, majd amikor rátelefonálok ismét kiderült, hogy a Carpe Diem és a Dolce Vita jegyében talán az egyetlen magyar ember, aki nem tud a tegnap esti olaszverésről. Ez még rendben is lenne, a lányok is megérdemlik a törődést, akár egy éjszakára is, de ezután nem kell jobban érteni ahhoz, hogy mi történt tegnap. Ilyenek. Na és El Combino. Ugye, Hombre? Dehát nem ezért szeretjük.

Ettől függetlenül Elvis él, a Király nem halt meg. Senki sem bizonyítja be nekem, hogy halott, mert nem lehet és nem is az. Furcsa dolgok történtek akkor, eccerű lenne ilyen módszerrel "lelépni". Megunt (és talán ezt nem) megutált Bennünket, embereket. Volt és van miért. Az is biztos, hogy lesz miért.

Furcsa egy bizonytalanság amiben hajózgatunk erre-arra, hogy megtaláljuk magunkat. Ez önző dolog, de megéri ilyennek lenni. A taplóság ott kezdődik, amikor nem érdekel bennünket, hogy kinek a homokvárát romboljuk le, önnön érdekeink mentén. Kinek az érdeke? Qui prodest?, kérdezte már akkortájt a latin nyelvű gondolkodó és érző ember. Manapság is divatos gondolat, csak az a baj, hogy nem kérdezünk vele, hanem vádolunk. Itt tartunk. Ennél már előrébb is volt az emberfia.

Post hoc ergo propter hoc. Ezután, tehát emiatt. Formális logika és mégis zseniális. Időben utána következett 'x' 'y'-nak, tehát 'y' miatt történt meg 'x'. És vissza is tértünk a gondolathoz (a la Hombre): a világ nem más, mint két dolog kombinációja. Formális logika és halmazelmélet. Ennyi. Ennyi? Nem.

Anno domini katasztrofális matematika tanárom volt általános iskolában és középiskolában sem verte a plafont a kolléga. Ugyanis később matematika tanári diplomát is szereztem. Érdekelt és érdekel a tudomány, az összegző nagy elméleti meglátások inkább, mint a levezetések és a bizonyítások. Geometria és analízis. Algebra nem annyira, valószínűségszámítás a legkevésbé. Kiráz a hideg a biztosítási ügynökök és a biztosító cégek láttán. És nem vagyok szerencsejátékos típus sem. Valamiért nem mozgatja meg a fantáziámat. Az én bajom. Vagy szerencsém.

Ma van Bence névnapja, jut eszembe, hogy Goló kívánságára meghirdetjük a "Ki látta utoljára Lendvait?" versenyt. Domi nem indul, ő nem ismeri Lendvait. Ez a kijelentés is sejtet valamit, dehát furcsa dolgok ezek a barátságok, ahogy kezdtem a legelején.

Tavaly a jogi karon foglakozni kezdtem a jogászi retorikával. Cicero leghíresebb védőbeszédével a Pro Milonéval "kínált meg" Tremmel professzor úr. Jeles eredmény lett belőle (mi más lehetett volna), de inkább a gondolatiság, a forma és tartalom egymásra találása jelentette az igazi örömet. A mai mediatizált világban ez persze "nem ütős" megoldás, mégis a magva a (többnyire sikertelenül) használt meggyőzési módszereknek.

Befejezésül álljon itt a Pro Milonéból (IV. 10.) vett - elhíresült - Cicero-mondat: "Inter arma silent leges", azaz "Háború alatt hallgatnak a törvények", szabadabban háborúban nincs törvény...

A viszontlátásig...