Megint jöttek, kopogtattak, aztán évfordulóra való tekintettel próbálták elhomályosítani az emberek szemét, zavart és boldog könnyekkel. „Örűjjé, hogy fizethecc, mostmár ezután nem bántunk. Hol is a pénzed?”

El is képzelem a magyar vállalkozót (főleg, ha kényszerből teszi azt!), hogy ráklikkel az APEH-honlapra, megkeresi a revizort otthon, vacsorálás közben, aztán némi házi készítésűvel (libamell+pálinka) kiegészítve, áldomást isznak arra, hogy most mindent befizet.

Ez már így szokott történni, aztán előbb-utóbb olyan fehér lesz a fekete-szürke gazdaság, hogy megvakul abba minden adóellenőr. Itt tartunk, aztán majd repül a nehéz kő, APEH-formát öntve.

Tessék már egy kicsit figyelmezni! Adót emelni nem lehet, ugye. Mi akkor a megoldás? Szigorítani kell a behajtáson. Ezt szigorítjuk rendszerváltás óta. Aztán itt tartunk. Ne gondolja senki, hogy hirtelen (hama-hama) váltunk és skandinávvá válunk, morálisan, főleg morális válság közepette. Erről már korábban értekeztem, ugye. Klikk.

Még szerencse, hogy nagyjainak orális válságban nem szenvednek. Akkor mi lenne velünk? Idepasszol egy tegnap esti műsor, ahol a maffia (családi gazdálkodás, hierarchikus rend, belső szigorú és védett normák) vetélkedett egy vitában a demokráciával (horizontális felelősség, szabadságjogok, egyéni gazdálkodói érdek, önzés). Tehette azt, mert nálunk megint a 70-es évek kedvelt töménye: a kevert jelenik meg. Jellemzően nincs köztulajdon, az egyéni érdek mégis a „virtuális köz”, a végrehajtási apparátus szintjein jelenik meg. Azé’ hogy kérjen, követeljen. Mindenkinek, aki azt megérdemli. Röviden, tömören ezt hívjuk korrupciónak.

Gondolom, érthető az ellentmondás. Befolyásra, újraelosztásra való törekvés, más egyéni érdekek kárára. Nullafokú transzparenciával bíró, redisztribúciós mocsár és az abban történő pecázás. Mindez leöntve egy kis „szeretünk Benneteket, csak fizessetek má’ gyorsan és sokat!” szósszal. És elkészült. Pite. Almás. Vagy inkább bukta. De az még egy kicsit később.

Szóval évforduló ide, évforduló oda: továbbmegyünk. Az egyik beszél és ezért nem csinál semmit, a másik beszél és nem is akar csinálni semmit. Csak nehogy valamelyikük elrontsa ezt a játékot…

A viszontlátásig…