Jó étvágyat kívánok!

A mai fürdetésnél a fenti finomságot főzte a lányom, ami igazi összetevőket tekintve kék műanyagpohárba töltött fürdővíz és abban egy lila alapon sárga-zöld pöttyös műanyaghal – melynek a szájából lehet spriccelni a vizet. Nem állítom, hogy a közismert Stahl Judit-Laci bácsi-Kovács Lázár "aranyháromszöget" übereli. De fantáziában mindenképpen.

Valamit a főzésről, a gasztromómiáról. Szeretek enni, meg is láccik rajtam. Sokak szerint. Utoljára anyám jelentette ki - kímélet nélkül -, hogy „mekkora hasad van kisfiam”. Ettől függetlenül is tisztában vagyok vele, pozitívan közelítve a megállapodott férfiember benyomását keltem. Igaz, semmi kedvem az ilyetén ál-dicséretekhez, ettől fogva elhatároztam, hogy leadok egy húszast. Férfiaknak könnyen megy, tehát megpróbálom. Aztán majd meglátjuk, majd meglátszik, mert ez olyan.

Amúgy meg beindult a hajtás, megint megállapítottam, hogy mindig lehet alább menni, és ezt azért nehéz megszokni. Mítingről mítingre vándorol az ember, hallgat, beszél, figyel, nem figyel. Úgy tesz mintha lekötné, közben pedig megy a „Ki a lazább-faszább csávó a szervezetben?” társasjáték. Megszokott sablonokkal, kérdő és várakozó pillantásokkal, stb. A mai napon, egy ilyen találkozó közben merengtem el a főzésről…

Ismét rájöttem. Alapjában véve az időkorlátok miatt nem művelem ezen alkotó tevékenységet. Fantáziám még lenne hozzá, de az elkészítés és elfogyasztás ideje között gap az Istennek nem megy le a torkomon. Ehhez persze az is kell, hogy valaki olyan gyorsan egyen (egyen? faljon, habzsoljon), mint e sorok írója. A pszichológusoknak van erre egy okfejtésük. Az evés a készültség, a tettre készség tükre.

Kutatások bizonyították, hogy a párkapcsolatok kezdetén a női nem akaratlanul és önkéntelenül is nagy hangsúlyt fektet a férfi étkezési szokásainak feltérképezésére. Úgy az étel kiválasztása, a választás határozottsága, az asztalnál betöltött primus szerep, a kiszolgáló személyzettel való bánásmód, a kaja elfogyasztása, illetőleg a „kiegészítő” tevékenységek komoly értékelő szempontrendszert alkotnak. Azt már csak megsúgom (ez szexuálpszichológia kutatások outputja), hogy az étkezés közbeni megfigyelés (mennyiség, minőség, gyorsaság, lassúság, aprólékosság, lazaság) az ágyban elvárható teljesítést is mutatják a férfi részéről.

És láss csodát: számos hölgyinterjúm történetileg ékesen bizonyítja a fenti tételt. Emellett – komoly kapcsolat kialakulásának esetén – a hölgy ilyenkor ájul be, hogy „Te Úristen, mennyit kell ennek a faszinak főznöm!” vagy „Azonnal megtanulok főzni anyámtól, mert ez egy ínyenc, és lebőgök előtte!” Naszóval: nem változunk, a sajátosságok ugyanazok maradnak. Ettől függetlenül módfelett megnyerő egy férfi főzőtudománya és a főzés szeretete. Sok nő szemében ez nem versenyhelyzet, hanem gigantikus erény.

A fentiektől függetlenül ismételten megerősítem, hogy leadok egy húszast. Akkor már versenysúlyban leszek. Punktum. És nem veszem magamra egy volt kolleganőm kijelentését, miszerint „a férfi három számjegy alatt csak karácsonyfadísz”.

Váljék egészségetekre!

A viszontlátásig…