Kiötlöttem ezt a Magyar Narancs alcímfélét, aztán marhára büszke vagyok rá. Körülbelül annyira, mint zsíros hajú, pattanásos kamasz az első sörére. Még önállóan is elmegy.
Van benne valami, biza'. Akárcsak a Vágó-féle ifjúkori buzgó próbálkozásban. (Zene: Dolly Roll.) Ez volt a 80-as évek emtévés, szocialista barkochbája. Egyébiránt Bar Kochba (magyarán, arámiból fordítva: a csillag fia) zsidó hadvezér volt. A Számok Könyve alapján őt is Messiásnak tekintették, amivel az akkor még kis létszámú keresztények igencsak ellenvéleményen voltak, lévén a másik, bizonyos Jézus Krisztus alig 100 esztendeje távozott. Sokak szerint ideiglenesen…
Hősünk a Kr. u. II. században kiűzte a rómaiakat Júdeából, ezzel rövid időre helyreállította a független zsidó államot. Hadrianus az aktuális császár jól meglepődött, aztán rögvest hívatta is Britanniából és Pannóniából csapatait (egy korai magyar-angol). Sextus Severus – nagy vérveszteségek árán – hozta a második félidőt. Három év múlva pedig leverték a harmadik nagy zsidó lázadást. Ha már rómaiak, akkor el is érkeztünk Julius Caesarhoz.
Élőlény? Igen. Él? Nem. Időben majd’ két évszázados visszaugrással, Kr. e. 44. év márciusának idusán a római Theatrum Pompeiumba toppanunk. Itt pár tucat késszúrás következményeként – minő elégtétel: Pompeius szobra előtt! – elhangzik a headline: „Tu quoque, Brute, fili mi!” Milyen brutális az élet. Hát még a vége - fintoroghatunk. Egyébiránt Brutus pedig nem fia, hanem csak távoli rokona volt a császárnak, aki örökösének jelölte őt. Az öröklési jog már ekkortájt is kiforrottnak volt tekinthető. Hát még a jogosultság realizálása...
Örökös vagy átmeneti? – fogalmazom magamnak a kérdést. Hány újítás és találmány után hittük azt, hogy nincs tovább? Ennél jobbat már nem lehet. Aztán átmenetinek bizonyult. Az is. Videólejátszó, kvarcóra, fekete-fehér tévé, ember az űrben, egér a Marson és még sorolhatnám…
Meggyőződésem, hogy a bluetooth is csak egy átmenet, mivel kék foga kizárólag a tintát tízóraizó kisiskolásnak van. Már ha találunk még tintásüveget. Benne tintával. Amit még nem ivott meg senki, alkohol gyanánt, valamilyen cocktailnak nézve azt.
Hoppá! Rájöttem, miért szeretik a hölgyek a koktélt - és nemcsak a Tom Cruise filmet. Amiért nem tudnak tolatni az autóval. Hisznek a mesének, mert szeretnének hinni neki. Innen már csak egy kis szemiotika az egész. Tessék ránézni föntebb az angol kifejezésre és újra lejátszani a kiejtést magunkban. Na, ugye! Nem látják? Akkor csak mese az egész…
Kis kitérő után, lassan leveszem a piros karikás 18-ast a blogról és visszatérek a szürke valóságba. Vagyis tér vissza a fene! Kábé öt perce kerestem a poszthoz kék színű alkoholt a neten. Aztán mit találtam a Google-el? Nem mást, mint az Országos Gyógyszerkutató Intézet (vagy hogyishívják!) figyelemfelhívását a Viagra nevű készítménnyel kapcsolatosan.
Az is kék színű, pláne nem javallott alkoholfogyasztás után. Inkább helyette. Az alkoholt meg igyák csak a hölgyek, cocktailt, kék színűt. És a mese valósággá válik.
Jó éjszakát mindenkinek!
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.10.06. 08:40:07
A vezér "bólints, ha igen-rázd a fejed, ha nem" alapon kérdezte ki a szerencsétlent a látottakról.
Állítólag innen datálódik a játék....
Liberté_73 2007.11.08. 20:58:45
Mr. Lansky 2007.11.08. 22:38:28