Rápörögtünk erre is, mint görgő kandisznó a kocára az ólajtónál. Minap jön haza a párom, 40 mázsa ikeás-cuccal, oszt mongya, hogy dolog van. Halloween-party lesz a gyereknek az oviban. Szerdán. Utána meg Mindenszentek, rögtön másnap. Hallo, Wien?

Sajnálom Julcsit, kapja a kultúrsokkot rendesen, tömény adagolásban. De, - hogy öröm is hagyja el ujjaim begyét a kíjbordon - így konstatálta: „Na, ez most így jó, Nekem!” Pedig, ha tudná… Izibe neki is estek a fekete varázsló köpönyeg, süveges fejdísz, varázslópálca előkészítésének, varrásának, szegésének. Aztán kész lett. Metamorfózis. Szerdán Julcsi átváltozik „herikóklerré”.

Na, nekem az se jött be. Kókler. Lehet, hogy bekonzerválódtam? De megnyugtatásul közlöm, hogy erőszakos igehirdetést még nem tervezek a kultúra és az értékek témakörében. Legalábbis egyelőre. Valahol tudatalattiban ott dolgozik, hogy kevesen lennének kíváncsiak rá(m). Körülbelül: senki. Innentől meg veszett a fejsze nyele. Lehet menni utána. Azt mindenestre megállapíthatjuk, hogy a magyar katolicizmus kapott egy jókora pofont...

Másfelől közelítve: ilyentájt teszem a dolgomat. Autót vezetek. Rajtam kívül sokan próbálják, ezzel is növelik a halálozási rátát. Aztán majd fogy a magyar rendesen. Élvezettel figyelem, ahogy a „temetőjárásos” ünnepen mindenki beül az autóba. Legtöbben azok, akiknek nem kéne. Aztán az éves futásmennyiség 60-70%-át letudják (summa: 47,5 km). És néhányan hazaérnek. Néhányan meg csak a temetőig. A mai hírekben már megjött az előszele, a magyar vezetési mentalitásnak. Sajnos. Egyszóval nehéz, emberpróbáló napok előtt állunk. Mégis sokan megpróbálják. Uccu neki!

Visszatérve a kultúrsokkra, bizony nehezen megy le a torkomon. Mintha kelkáposzta főzeléket kéne ennem. Az is jó valamire – ezt elfogadom –, csak engem hagyjanak ki belőle. Nem hiányzik. Mert ugye a Halloween semmilyen hagyománnyal nem bír magyarhonban. Ennyi erővel ünnepelhetnénk a ramadamot is. Annak is van tábora. Csakhogy ebből van a zárbevétel. És az mégsem állja, hogy a kereskedelmi szektor ne tuggya megtervezni az évét. Ezért van Valentin-day (Bálint nap). Is.

Ha jól megfigyeljük, a nagy ünnepek közti lyukakat húzták szorosabbra. Azt meg a férfiak is szeretik. Sőt, sokan még pénzt is adnak érte. Aztán késő a bánat (és a kognitív disszonancia marketingesen), hogy megérte-e. A pénz pedig az ablakban, más kifejezéssel (Bob Marley-től kölcsönvéve): „No woman, no kár!”

A viszontlátásig…