Ma beültem egy rég’ tervezett mítingre. Rövid volt és eredménytelen. Néha elgondolkodom, hogy talán nem ártana, ha a döntéshozatal szereplői elolvasnák az előterjesztéseket. Vagy legalább a napirendi pontokat. Mert amúgy az lesz, ami ma volt: „a döntéshozatalt támogatandó részletesen kifejtésre szorul” a mellékletben szereplő és ugyanazon ülésen elfogadott, egyszer már leírt-lerajzolt-lekottázott történet.
Lehet, hogy ez egyfajta senki nem fölösleges, de mindenki azt csinál, amit akar? Vicces. Nem kicsit. Ezen felbuzdulva inkább a Boston Celtics újkori legyőzhetetlensége fészkelődik a gondokodásba bele, és elintézek mindent egy szelíd, de kényszeredett mosollyal. Most itt tartok.
Emlékeim szerint anno középiskolában az osztályfőnöki órán mindenkinek elő kellett rukkolni egy, az ofő által meghatározott témájú kiselőadással. Én is megkaptam a magamét. A döntési képesség címűt.
Arra persze marhára nem emlékszem, hogy miről, mennyit és milyen forrást felhasználva referáltam. De egy dolgot elértem. Azóta tudok dönteni. Ez most tűnhet dicsekvésnek, nem érdekel. Fölöttébb rizikós ügyleteket vittem át hideg fejjel.
A képesség mindössze annyi, hogy - ha nem áll rendelkezésre elegendő információd (mit is tekinthetnénk elegendőnek, ugye?) –, akkor a hatásokat és a következményeket kell mérlegelned. Eztán szűkíteni a kimenetek számát. És íme: gyorsan és ügyesen elérkezünk a döntési ponthoz. Azt meg jobb digitálissá (igen/nem – 1 vagy 0) formálni, segítségként a ’go OR no go’ sablont felhasználva. Punktum.
Az ízesítés pedig nem más, mint a következmények, illetőleg a döntés felelősségének felvállalása. Ez biza' sokaknak nem megy, vagy nem akarják, hogy mennyen. Mármint a felelősségvállalás. Csak a tologatás, a tesze-tosza, ilyenek. Akárcsak a mai míting eget rengető döntéshulláma.
Erre mondta Horányi Özséb, a kommunikáció tudományának avatott művelője (és ezt most komolyan is mondom-gondolom), hogy „a nem-döntés is döntés.” Ha csak úgy nem! A nem-döntés ráadásul több időbe telik.
Nopláne torzít és félreérthető helyzeteket teremt. Talán valahol itt különül el a tett és a szó. A döntés és a magyarázat, a kommunikáció. "Döntsd a tőkét, ne siránkozz..." - könnyezve ismételgeti a mantrát Villányban a szőlősgazda. Így több pénzhez jut, mert az EU borellenes. Nesze neked bormarketing!
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
faith 2007.11.13. 07:57:06
Ahol én forgok a döntéshozók legfőbb tulajdonsága a következő amit az összes felső és középvezető maximálisan magáévá tesz:
Bármilyen döntésnél a legfontosabb az önvédelem, más vezetőkkel a felelősség megosztása a lehetőségeken belül, saját kipárnázott székének körbebástyázása.
Ezért a legnagyobb ostobaságokra is rávehetők.
Nem tudom hogy a bankszektorba ez a mentalitás mennyire érhető tetten?
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.11.13. 08:18:09
Egészen jó könyv.
H. Ö. téved: a nem-döntés a nevében hordja, hogy NEM döntés.
Mr. Lansky 2007.11.13. 19:17:28
Üdv!
faith 2007.11.15. 03:02:48
Az előbbi bejegyzésemet annak okán íródott mert van szerencsém a napi gyakorlaban látni a megírt mentalitás káros és romboló következményeit.
Egy multinacionális cégnél az eszközbeszerzéseknél az üzemeltetésnél, biztonságnál a személyes érdekek rendszeresen felülírják az indokolt és szükséges háttér megteremtését. Ebből a bűvös körből csak akkor van lehetőség kitörni ha valami rendkívüli esemény történik (katasztrófa). Erről Önnek sokat mesélhetnék. De ez bizonyára kisszerű.
A személyes megjegyzésének bizonyára oka van. Vagy Ön is azon vezetők közé tartozik akik saját kipárnázott székük megvédésére a szakmai szempontokat ha kell lábbal tapossák, vagy valami olyan szervezeti kultúrát ismer ami képes a kicsinyességen a vezetőket átbillenteni.
Ha ilyet ismer ne habozzon megosztani a tudatlanokkal.
A jó döntesek meghozatalára vezetőinket rendszeresen tréningeken képzik évi sok millióért, ennek ellenére a helyzet nem változik.
Én önt be tudom protezsálni vezetői mítingekre amin magam és néha részt veszek és állandó megbízása lesz ezt garantálom.
Mr. Lansky 2007.11.15. 10:39:34
faith 2007.11.15. 11:43:34
Egyébként igyekszem nem kisszerű lenni de ha az embert sok ilyen irányú inger éri előbb utóbb elveszti az immunitását megszokja a hülyeségeket, és reflexből képes reprodukálni olyan viselkedésmintát amivel egyébként nem ért egyet.
A multi ahol alkalmazásban vagyok sajnos úgy építi fel a hierarchiáját hogy a legfontosabb rendező elv a lojalitás felső vezetők felé. Minél feljebb van egy emberke annál erősebb megfelelési kényszer alakul ki. Döntéseikben sajnos mint már írtam ez sokszor tetten érhető.
Szerencsére van néhány olyan vezető ahol a dolgok még nem így működnek, de ahogy most látom a helyzetet ez az irány amerre tartunk, és ez nekem nem tetszik.
Mr. Lansky 2007.11.15. 21:30:48