Legyint lemondóan Robert De Niro (kiégett maffiavezér), midőn végighallgatja Billy Crystal (pszichiáterből faragott consiglieri) fejtegetését az Oidipusz-komplexusról. Vicces jelenet, talán ez ér legtöbbet a Csak egy kis pánik… c. korunkbeli amerikai filmben.
Valami ilyen érzés töltött el engem is, midőn tegnap (baráti körben) sasoltuk a meccset. A végén mindig hibádzott valami. Egyetértek, hogy rutin nélkül nem gurul a szekér, bizony többet kellene jáccani a külhoni klubcsapatokban. Ami számomra felettébb bosszantó, hogy a nagyokosok (MLSZ vezérkar) december 13-án, (majdnem kész állapotában) majd jól szétszedik az egészet, mint majom a vekkerórát.
Ők éppen ennyit értenek hozzá. Mint majom az órásszakmához. És valóban. Kevés csimpánzt vagy gorillát lehet fellelni Svájcban, az óragyártás Paradicsomában.
De Istenemre, inkább annak örvendjünk, ami van. Van közönség. Szurkol és szereti őket. Rengetegen ültek a tévé előtt is. Akik tudnak arról, hogy ezek a fiúk valamit letesznek az asztalra. Például futnak a meccsen. Lassan képet akaszthatunk ki Vass Ádámról. Frenetikus, amit csinál. Ezt komolyan mondom.
Hajtanak, güriznek. A 60. percben nem ér véget a meccs, erőben. Ilyen sem volt 20 éve. Járatják a golyót. A görögök meg átvedlenek falipókba. Van gondolat a labda egymáshoz rugdosása közben. Van Buzsáky. Ezt jegyezzük meg, a moldávok ellen is volt (igaz, egyedül). Legyen is még egy jó ideig. Van Juhász, ő nem volt a moldávok ellen. Ezt láthattuk a végeredményben.
De térjünk vissza a valósághoz, rúgtunk kábé kilenc szögletet (pontrúgás!), ebből egy volt veszélyes. Rúgtunk kapura ugyanennyit, ebből egy gól lett. Fejeltünk egy (önmagában gyönyörű) öngólt és kaptunk egy 11-est. Ezzel a két butasággal kaptunk ki az EB-címvédőtől. Van Vanczák, de miért? Van Dzsudzsák, csak kissé elszállt az Oddo-kötényezéstől. Van Filkor, de csak a 80. perctől. Nincs viszont csere, időben. Valami baj van. Az időzítéssel.
Mi kell ennél több? Rúgjuk be a helyzeteket, és ne állítsák meg Halmosit, lesen. Jut eszembe: egy les van a statisztikánkban, és az sem volt igaz. Pechünk volt? Nem, nem mondanám ezt. Szerintem láttunk egy jó meccset.
Ilyenből kérünk még sokat. Várhidi úr dirigálása mellett. Nem mástól, tőle. Punktum.
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.11.22. 15:35:25
Ez tőle dicséret, de nem merek elkiabálni semmit.
Részint Várhidi miatt nem, ahogy írod, Mr. Lansky....
Részint azért nem, mert a görögök 31, mi meg 12 pontot szedtünk össze a selejtezőben....
Részint pedig nem tudom, mit hoz a sorsolás a VB-selejtezőkre és tartok tőle, hogy nem jót.
20 év csúszást kell megállítani, ne feledd...
Pesszim István:-(
Goló 2007.11.23. 15:42:49
Helyes a meglátása, és azonos aggódásunk tárgya is. Én is azok közé tartozom, akik ismét visszaszoktak a képernyő elé, ha a válogatottunk játszik. Ismét örömömet lelem abban, ahogy nézem, hogy ezek a fiúk kiteszik a lelküket a pályán, futnak, pontosan passzolnak, és azért mennek ki a páylára, hogy győzzenek. Nagyjából '86 óta nem láttam ilyet. És most kezdem érezni, mennyire hiányzott ez nekem...
Most már csak azért aggódom, hogy december "majdnem idusán" nehogy hátbaszúrják az ismét feljövőben lévő álmaimat.
zsvars 2007.11.27. 15:24:46
Most meg csak dicséretet.
Hogy mi a paradoxon? Ugyanaz a csapat.
Ennél vagy több türelem, vagy kevesebb bizakodás kell.
A kettő együtt nem kóser....
Mr. Lansky 2007.11.27. 16:00:55
2. Nem csak dícséret van (Dzsudzsák)
3. Nem ugyanaz a csapat (6 játékos egyezett a kezdőben)
4. Türelem van, elég. A görög játékhoz. (Nem a moldávhoz.)
5. A bizakodás meg ebből fakad.