Újra. Megint. Még mindig. Ilyenkor jön rám a nyüglődés. A semmi kedvem. Meg a különben is, majd az inkább, akinek két anyja volt. Ez eltart jó párhétig, majd a végén szidom magamat, hogy ismét lerövidítettem az időt, aztán itt állok a slamasztikában.
Kedden a Polgári jog 2. (Kötelmi jog) beugró megírása után elgondolkodom, hogy érdemes volt-e Pécs városába látogatnom. Ilyen havas-csúszós útviszonyokban és közepette. Azt is utálom. A havat. Valahogy rettentőmód taszító számomra. Bár lehet, hogy csak a téli, napsütésmentes időjárás outcome-ja. De bevallom őszintén: rühellem.
Amúgy is nagyon évvége van már, örülni kell, karácsonyozni, szilveszterezni, jól érezni magunkat. Nekem ez sem megy, így tapsra és erőltetve, kényszerből. Ettől függetlenül jópofát adok elő, de már előre unom az előadást. Nézzük a dolgok pozitív oldalát. (Ez is milyen hülye egy mondás!)
Úgy döntöttem (sokak néznek elmebetegnek e bejelentésemet hallva), hogy jelentkezem a Színművészeti Egyetemre. (Amúgy is ott születtem a szomszédságban.) Színész szakra. Kipróbálom magamat. Újra meg újra. Hátha eljutok a második körig. A felvételi eljárás díját majdcsak lekoplalom valahogy.
Az már őszintén hízelgő számomra, amikor azt kérdezik vissza, hogy „és mi van, ha felvesznek”. Ekkor hivatkozom George S. Patton tábornokra, ti. majd ha odaértünk, gondolkodhatunk a dolgon. Patton érdekes jelenség volt: lobbanékony, szókimondó, néha brutális tábornok, aki nagyszerű szervezőkészséggel bírt és karizmatikus egyéniségként ismerték.
A következő félévtől pedig visszarendeződöm és újra oktatni fogok. Államháztartástant, Költségvetéstant, Beruházás- és fejlesztésfinanszírozást. Budapesten. Többet nem árulok el. A régi módim azonban továbbra is érvényes: aki megmondja a kollokviumon, hogy ki a számomra lekedveltebb és legelismertebb külföldi és magyar dobos az kap(hat) 5 (jeles) érdemjegyet. Az utóbbi 10 évben ez senkinek sem sikerült. Ráadásul azóta módosultak a preferenciáim.
És ha már színházról volt szó, álljon itt a súgólyuk:
Nos, mindenkinek kívánok élménydús zenehallgatást. Én pedig visszatérek Eörsi Gyula Kötelmi jog (Általános rész) c. örökbecsűjéhez. Mert megérdemlem.
A viszontlátásig...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
faith 2007.12.16. 21:51:31
A színészetről egy nóta jut eszembe:
"Aki dudás akar lenni pokolra kell annak menni..."
Mellesleg az élet egy alakítássorozat ahol a szerepet is a " nagy rendező" osztja.
Ha szereti a kihívásokat próbálja meg.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2007.12.17. 16:22:55
Egyedi stílusa volt.
1944 kora ősze:
"-Mit lát, hogy győzhetünk?
-Ha Ike (Eisenhower) elengedi Monty (Montgomery) kicsi kezét és ad nekem embert és hadianyagot, úgy megyünk át ősszel a német határon, mint fos a libán."
:-)
Liberté_73 2007.12.17. 18:08:50
"A háború célja nem az, hogy meghalj a hazádért, hanem az, hogy az ellenség haljon meg a sajátjáért."
Dr. Kutvolgyi Laszlo 2008.02.13. 17:54:10
Nekem John Bonham a Led Zeppelinből es Szendofi Peter.
Mr. Lansky 2008.02.13. 23:11:20
A linkre kattintva megtekinthetőek, egyébként elárulom. Külhonból Jeff Porcaro (Toto), a magyarok közül Borlai Gergő.
Bonham és Szendőfi nagyon kifinomult ízlésre vall. Elismerésem.