Keselyű Pláza. Itt tart búcsúkoncertet Simon & Garfunkel - randa Bumeráng-epigonok, pfúj! Nem is a Central Parkban: ott hideg van. Különben is: télen, ünnepek táján a plázákban többen botorkálnak. Szidják magukat és egymást, végletesen-végletekig ünnepi transzhangulatba süllyednek. Még a sajtboltot és a mozgólépcsőt is lehülyézik… „Itt állok a hülye mozgólépcső és a sajtbolt között…” – ezt a mondatfoszlányt rebegte a mobilba egy kábé 21 éves lányka ma, kora délután a Lehel piacon.

A keselyű még él. Bent van a plázában, vagyis a nevében. Pataky Attis biztosan lenyúlja az összes jogdíjakat. Slamóék meg nézik, aztán vagy a miskolci utcán találják magukat hajléktalanként, vagy Németh Sándornak adják zenei tudásukat. Nomeg a HIT gyülinek. Hallelujah. Hamár Karácsony van.

Várhidit meg elmeszelték, most majd jön a Szőke Kavics (Mészöly Géza), a dobbantóról pedig ugrunk Bölönire. Aki 5 hónap múlva nem lát jövőt a magyar fociban. Ezután végre visszatérhet – mondjuk – Gellei Imre. Megy ez nekünk.

Sötétedik. Egyre jobban. Jól élünk. Egyre jobban. Ezt is kiszámolták a KSH-ban. Fletó meg belemondta a mikrofonba. „Hiszi a piszi, bolond, aki elhiszi.” Inkább lövöldözünk befelé a hálószobaablakon, az most úgyis divat. (Szerintem élvezetesebb a hálószobán belüli kontakt.) Még szerencse, hogy nemzetbiztonságilag rendben vagyunk. Ha majd eccer félni kell, akkor meg lemegyünk a Fővám téri metróaluljáróba. Vagy esetleg a Vásárcsarnokba.

Az majd ápol és eltakar. Égerestül, Horváthostul, Mikolástul, Kökényestül. Apropos: Kökény. Mármint a Bea. Na azoknak még ment valahogy, de mi már az angol(n)aiaktól is megfázunk. Mindig is tudtuk, hogy Peking messze van, dehogy ennyire. Ugyanilyen messze vannak a sógorok, akik a nagy schengeni hevületben, tovább bizonyítják a bizonyítanivalót. Anton aus Tirol. Még jó, hogy nem velük rendezzük a foci EB-t.

Amit sosem rendezünk meg, úgy ahogy a Macskafogó kettőt sem kellett volna. Billy: „Már megint állat. Én nem vagyok állat!” Pissy: „Az vagy, Billy, az vagy. Nyugodj bele!” Még szerencse, hogy nyert a Béla, a pókerarcú. Ő biztonsági őr, és innentől biztonságban vagyunk.

Lassan csend lesz. Remélem. Látszólag lenyugszunk. És meghallgatjuk magunkat kicsit belülről, Paul Simont pedig a „keselyűs” plázából. Nem bentről, állva és csápolva, hanem kintről, csendben figyelve. Megérdemelnénk.

A viszontlátásig…