Umberto Eco mondta: „Két közhely nevetséges, száz szívbemarkoló!”

Egy bolond százat csinál. Száz szónak is egy a vége. Az nevet igazán, aki a végén nevet. A mosolyhoz kevesebb arcizom kell, mint a homlokráncoláshoz. Úgy hazudik, hogy az arcizma sem rezdül. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Ki szelet vet, vihart arat. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Aludj csak, én álmodom. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Bújjunk össze, mint szegény ember és a malaca. Összetört a szerencsemalac. Szűz kéz bizton szerencsét hoz. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Valami rosszra fáj a foga. Fájdalmában mindent megígér. Vér, izzadság, könnyek. Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Csóválja a farkát, mint a kiskutya. Kutyahideg van. Tábortűzhöz gyűlnek az emberek melegedni. Sok jó ember kis helyen is elfér. Legyetek jók, ha tudtok. A tudás hatalom. A hatalom nem válogat. Egy leszel a sok közül. Sok lúd disznót győz. Jöttem, láttam, győztem. Távolról jött ember, azt mond, amit akar. Nem akarásnak nyögés a vége. Itt a vége, fuss el véle...

A viszontlátásig...