Szürreális? Nem, inkább baromi és szarreális. Autózom fővárosunk Kossuth Lajos utcájában. Előttem ütött-kopott, érettségit megjárt Opel. Osztrák (W-Wien) rendszámmal. És (nem mellesleg) „H” országjelzéssel egy Nagy-Magyarország matricában.

Konzervatív lennék, vagy inkább maradi? – tépelődtem magamban. Baromira nem sikerült megfejtenem az előttem guruló vizuális szintézist, egyetemlegességet, mondhatnékot. Barom szerint a világ. Szürreális. Ha már ő sem érti, hogy mit akar, akkor más se legyen okosabb. Jól összekavar mindenkit.

Akkor talán bogozzunk egy kicsit. Tekintsünk át egy-két indítékot, ami a világban való megjelenést ilyenné formálja. A szürrealitás talaján maradva.

Ad 1. Emberünk kirombolt Viennába, a módfelett és metszően utált sógorokhoz. És különben is: habzik a Rába. Megfenyített egy 80-120 éves nyugdíjast. És fillérekért kiénekelte a segge alól a járgányt. Hogy a bosszú teljes legyen, fölragasztotta a matricát, hadd zavarodjon meg a közeg. Az persze tökmindegy, mit ábrázol pontosan a sziluett geográfiailag, az nem kell a felragasztáshoz. 

Ad 2. Korábban járt Szerbiában, Romániában, Szlovákiában. Jobb autóval, ugyanilyen matricával. Arrafelé nemigen komálták a magyar búsongást. Ott nem jött be a „Régi mániám / tankkal végigmenni Románián...” örökbecsű, sem a „majd mi megmutatjuk ki az igaz magyar.” Egyszóval kifogásolták a diplomáciai entrée-ját, és még kapott némi pofont sovén szólamaira, autóra pedig karosszéria-munkát. Lakatos-ellenes lett (itt nem a romákra céloztam, mert azokat abstart ki nem állhatja!) és vett egy gagyit, a hiteles H-hoz. Verekedni pedig ott az asszony, vagy a tévészékház.

Barom. Szerinte ilyen a világ. Adalékként plusz egy élmény. Minap a zöldségesnél egy, a fentihez hasonszőrű polgártárs, kifejtette az eladónak, hogy mennyire ki nem állhatja Győzikét. Mondta is erre az eladó: írjon sms-t a zertéel klubnak, hogy vegyék le műsorról. „Persze, írjak sms-t! Aztán abból is a Gyurcsány gazdagszik meg...”, így a szellemes riposzt. Barom.

Laár András végezetül. Ő nem barom, hanem szürreális. „Ha nem félnek az ökölorrú zürjénposzátától, kibírják a vátlák tokkantását és tudnak nemet mondani egy zúgó bakterka követelésére – akkor valószínűleg maguk is elboldogulnának Lehetország csodálatos tájain Akárkivárostól Ordítóházáig. Máskülönben jól jöhet az iránymutatás, mert aki túl komolyan veszi magát, még a végén valóra válik!”

A viszontlátásig...