Gazsó L. (és elődje Szombathy) mehet vissza a balettba ugrálni. A kiérdemesült, egykor liberális, mára konzervatív Magyar Hírlap ismételten elhagyatott.

Újabb főszerk adta fel a meccset és le a teniszütőt. A sokadik „lavgémet” szerválta a médiamogul. Gazsó el. El Ferenc, messzire. Szó nélkül, pedig ha a csend beszélni tudna. Most majd felülhet az Ikarusra – aztán a csuklóst látva rögtön rájön a csuklás. De csendben marad. Vagy mélán és révületben szívhatja magába az Echo tévé adását. Széles tönkre tévé Őket. Mindkettőt. És nem akarnak róla beszélni. Egyik sem. Ez önmagában is beszédes.

A játszma persze megy tovább, akárcsak a bárányfelhők. „Szélesz, tágasz a tér” – énekelte anno D. Nagy Lajosz a Bikini szlágert. Volt benne némi irónia. Jelen szituációban a cinizmus és a gúny a menő. Nem széles, mondhatni kurvára szűkös a tér. A Magyar Hírlapnál. A főszerknek is. Gazsó eL. után átmenetileg jön a Kovács eF.

Én meg rettentőmód izgulok, hogy mikor ragadja kezébe a pennát a médiamogul-tulaj. Széles Gá Bor. Akkor lesz majd nemulass! In vino veritas, in vino a vigasz. Anyám, vígasztalj engem! És borogass. Még egy pohárral.

Aztán, ha jut rá időm, majd utánajárok. Mennyi is az értékesített példányszám? Nagyságrendileg összehasonlíthatók-e a mogul előtti és alatti eladások? Csakúgy átlagosan, hogy ne kelljen széles határok közt a szórásnégyzetekkel (varianciákkal) variálni. 

Megteszi ezt Széles. Nem sokat gyököl. Nála aztán van szórás. A négyzeten. Egyben variancia is, csak ez összekeveredett a folyamatos és észmentes variálással. Aztán a végén majdcsak kifussa magát. Valahová. Addig is emlékezzünk széles mosolyára.

A viszontlátásig...