Azt mondja az újságírónak, hogy a helyzet jobb, mint a hangulat. Elképesztő! És ezt eddig ilyen kevesen vették észre? Lehet, hogy más tévét nézünk? Itt kopogtat Hofi Géza poénja az ajtón: a kommunizmusban mindössze annyi a bibi, hogy amit Marx színes tévén nézett azt Lenin fekete-fehérben látta.

Be kell valljam, ez már a csőlátás csimborasszója, alias vakondember (nemhiába a Metroban jelenik meg az interjú). Mondhatnám, szóra sem érdemes (a cikket meglátva gyorsan elklikkeltem), de egy posztra talán mégis.

Nézzük csak sorjában. A helyzet és a hangulat összeköthető. Használjuk a konjunkciót ehelyütt: máris találunk egy harmadik szót, ami nem más, mint a jelentés. Ti. a  helyzetjelentés ekvivalens a hangulatjelentéssel. Ugye-ugye, Pelikán? Ez nem jó irányba cipel bennünket, tehát közelítsük másfelől a problémát.

Az ország valós helyzete jobb az itt élők hangulatánál. Sajnos nem azt dobja a gép, hogy ez hurráoptimista szcenárió. Fordítsunk egyet rajta. Legyen az ország helyzete rosszabb, mint az emberek hangulata. Ideig-óráig megtenné talán, de hamar elcsitulna az „egyszer élünk, még egy doboz gyufát” csűrdöngölője. Ismételten falnak ütköztünk: értelmezzük a kijelentést egy újabb variációban.

A magyar ember hülye és nem látja a fát az erdőtől. Ennek okán föl kell világosítani. Gazdasági hetilapban (ami köztudottan a bivalybasznádi Pista bácsi kedvenc hírforrása), vagy pesti napilapban (amit Bözsike néni olvas rongyosra Bázakerettyén), majd ennek utána kitanítani és ugyanazon lendülettel jól ledorongolni. Ti. lásson, és ne csak nézzen. Nos, nekem innentől szaros a palacsinta.

Ugyanis - kommunikáció ide, kommunikáció oda - kérem alássan: ne tessék már komplett hülyének nézni mindenkit, és azzal deklasszálni a jövő januári szlovák euró bevezetést, hogy nálunk is jó, csak azt mi nem látjuk. Tetézve ezt: legyünk optimisták és hajrá Kovács néni!

Persze mi is mutogathatunk makrogazdasági mutatószámokat, konvergencia megfelelést, Veres Janót profilból, usw. De ehelyett talán föl kéne lapozni az elporosodott gazdaságelméleti könyveket, nota bene visszarévedni Oroszi prof. előadásaira és rögvest rájöhetnénk azon egyszerű összefüggésre, hogy az államháztartási hiány és egy adott háztartás hiánya módfelett nehezen mérhető össze.

Ha mégis próbát teszünk, akkor pedig kijelenthető, hogy manapság az államháztartás hiánya csökken, ellenben a háztartások döntő hányadában hiány növekedésnek indult. Akkor most hányadán is állunk?

A hiány növekedése nagyobb ütemű. Ettől romlik a hangulatunk veszettül, bár - ha nem ezen szomorkodnánk - tudhatnánk, hogy az ország helyzete kiváló, sőt. Láss csodát Feri: ez kurvára senkit sem érdekel!

Hogy mi a helyzet? Azt üzenem, a la Kossuth Lajos, hogy a leírtak mián juszt sem leszek optimista. Mivel semmi értelme. És ezt mindketten jól tudjuk. És rajtunk kívül még sokan mások...

A viszontlátásig...