Igaza van mindegyőtöknek: bizony lemaradtam. Önmagamtól, a napi rutintól.
Nem mondanám, hogy fáradt vagyok, nincs időm, satöbbi. Csak valahogy mostanában nem ülök le és nem plöntyögök.
Gondolkodtam, hogy talán a tavasz, talán a nyár. De nem érdemes ezen fáradozni. Majdcsak visszatérek, akárcsak a bumeráng. Továbbmenve, merthogy tovább kell menni, mostanság talán azért nem ültet le írni a képernyő, mert nem jön semmi új.
Valami változás, valami ismeretlen, valami ki nem számítható. Döcög a szekér a szekérnyomon, aztán miután eltelik a nap, mindenki lefekszik aludni. Másnap felkel, de nem tapasztal nagyobb változásokat a tegnaphoz képest.
Így van ez, kiváltképp az én esetemben, ugyanis a blog nem direkt politizálós, nem direkt autózós, békávés, filmsorozatos, focis vagy jégkorongos. Az a tematika, ami jön.
Aztán van, amikor folyton ugyanaz jön. Szembe velünk. Az úton, a járdán, a mikroprocesszoron, a telefonkagylóban, a rádióban, a tévében. És úgy egyáltalán. Erről érdemes írnom? Nem hiszem, nem gondolom.
Mert ami késik, az jön... csak egy kicsit késik. Addig is várjunk rá, mint pincér a borravalóra.
Nem mondanám, hogy fáradt vagyok, nincs időm, satöbbi. Csak valahogy mostanában nem ülök le és nem plöntyögök.
Gondolkodtam, hogy talán a tavasz, talán a nyár. De nem érdemes ezen fáradozni. Majdcsak visszatérek, akárcsak a bumeráng. Továbbmenve, merthogy tovább kell menni, mostanság talán azért nem ültet le írni a képernyő, mert nem jön semmi új.
Valami változás, valami ismeretlen, valami ki nem számítható. Döcög a szekér a szekérnyomon, aztán miután eltelik a nap, mindenki lefekszik aludni. Másnap felkel, de nem tapasztal nagyobb változásokat a tegnaphoz képest.
Így van ez, kiváltképp az én esetemben, ugyanis a blog nem direkt politizálós, nem direkt autózós, békávés, filmsorozatos, focis vagy jégkorongos. Az a tematika, ami jön.
Aztán van, amikor folyton ugyanaz jön. Szembe velünk. Az úton, a járdán, a mikroprocesszoron, a telefonkagylóban, a rádióban, a tévében. És úgy egyáltalán. Erről érdemes írnom? Nem hiszem, nem gondolom.
Mert ami késik, az jön... csak egy kicsit késik. Addig is várjunk rá, mint pincér a borravalóra.
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SZILÁGYI LÁSZLÓ 2008.05.20. 05:20:47
Miért ne?
Fellini a Nyolc és félben leforgatta, hogy épp nem megy a rendezés.
Az ő megoldása a végén egyszerű volt: "Fogjátok meg egymás kezét"-és indult a filmforgatás.
Hiányoznak Felliniék..., ők is...
Balage85 2008.05.22. 00:21:53