Teszt

html

http://meyerlansky.blog.hu

Mottó

"As for myself I stick to this saying: When you lose your money you lose nothing; when you lose your character you lose everything." (Meyer Lansky)

Címkék

balaton (8) barát (37) buli (32) bűn (17) búskomor (14) csajok (48) életmód (42) erkölcs (24) érték (48) ész (13) (8) evolúció (10) falu (9) fáradtság (19) film (38) foci (23) forma 1 (6) főzés (10) gazdaság (25) hülyék (57) irónia (55) játék (24) jog (23) julcsi (21) káosz (27) kapcsolat (49) közhely (10) kult (34) látszat (25) lét (37) maffia (13) magyar (39) média (20) meyer lansky (15) miért? (62) mozgás (11) nyaralás (10) nyugalom (12) optimizmus (13) öröm (40) pech (23) pécs (25) régmúlt (26) reklám (14) rend (12) revolúció (13) róma (6) sport (20) tervezés (13) türelem (12) ünnep (20) usa (8) utazás (25) változás (23) várakozás (21) vezetés (11) vicc (45) wc (4) zene (35) Címkefelhő

Szerzők

Utolsó kommentek

  • valgirt: Nekem is osztályfőnököm volt, nekünk oroszt tanított. Utólag visszatekintve inkább szerencsétlen v... (2014.09.27. 18:16) Nefelejcsből fonjatok...
  • Mr. Lansky: @Zosa7: Kedves Zosa7, a Rocky 1977-ben 10 jelölésből 3 Oscart vitt el. Sly sem a forgatókönyvért,... (2013.08.05. 19:40) Ez most vagy valami, vagy megy valahová…
  • Medvegyev: "Búcsúzás, újrakezdés, hagyd ott, ne menj vissza "-témában Pilinszky János Sztavrogin-versei az et... (2011.10.05. 19:24) Három lecke
  • Medvegyev: Ne legyünk pesszimisták, 15 évente szoktunk győzni a svédek ellen, 1995-ben sikerült utoljára, 198... (2011.08.31. 11:07) Hogy a szúnyog csípje meg!
  • Mr. Lansky: Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdés. Eltűnt. Ahogy azt Kevin Spacey bemutatja a Usual Sus... (2010.10.27. 01:04) Track 4.

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Külső feed

Houston we have a problem

2008.06.02. 15:51 Mr. Lansky

Niko Kovac, a gólvágó

Csoda történt: kimentem a futball válogatott meccsére és nemhiába. Persze, most sokan fanyalognak, hogy inkább a görögverést kellett volna megtekinteni, de Újpest megér egy estet. Már délutánra slágergyanússá vált a meccs és különben is kompenzálnom kellett a skippelt pécsi közgázos bulit. Ennek okán vettem a fáradtságot és autóba ültem: irány a Megyeri út.

„Magyar szurkoló csak a hátsó bejáraton mehet be...” – tájékoztatott egy, jól bebugyolált, látszólag atomtámadástól rettegő rendőri közeg, bár komoly időbe telt mire sikerült megkülönböztetnem Darth Vader birodalmi harcosától. Ergo lekéstem a kezdést, viszont jó helyre kaptam jegyet, és legalább jó drágán. Az olcsó már régen elfogyott. Öt percet kellett várni mire először megláttam Fülöp kapusunkat. Épp alászaladt a labdának: Niko bólintott és máris vesztésre álltunk.

A meccs ezt követően tömény és fölösleges labdázgatásból állt. Jobban koncentrálhattam a délszláv virtusra, amely állhatatos, durva és alattomosan előadott „labdát vagy babát” játékot jelent. És nem csak fociban, mivelhogy tapasztalhattunk ezt korábban vízipóló és kézilabda meccseken is. Előjött válaszként a Fogadj Isten! (alias magyar virtus): Huszti folyamatosan, Dzsudzsák időközönként „tévesztette el a célt”, azaz labda helyett lábszártalálattal kompenzált. A ki-ki meccsből hamarost kialakult egy kommunikációs csata is, ahol topikként egymás nőnemű felmenőinek az emlegetése volt napirenden.

A meccs ellaposodott. Egészen addig, amíg Vaskó, bagzó kandúr módjára felugrott Juhász hátára. Tette mindezt a horvátok gólvonalán. A mutatvány Nikót és Pletikosa kapust olyannyira ámulatba ejtette, hogy (ön)góllal jutalmazták őket. Ennek utána a bírótrió kritikájában merültek el, míg azok lefújták az első félidőt. Megtehették volna ezt a meccsel is, ugyanis a második félidő dettó unalmát semmi sem tudná felülmúlni, itt már gól sem akart születni, hoccira meg nem adnak 11-est. Főleg a franciák.

A félidő érdemi történése összefoglalható a lelátón lévő 2 db műanyagszék felgyújtása (megkésett görögtűz), és a ráncosnyakú fogdmegek locsolásának (megkésett Húsvét hétfő) eredőjeként. Bilic edző szurkolói ankétra kérette párszor a játékvezetőt, de nem ment sokra vele. Dzsudzsák lesérült, mindkét edző cserélt, majd véget ért az összecsapás.

„1940 óta nem nyertünk a horvátok ellen!” – üvöltötték a beharangozóban. Nehéz is lett volna nyernünk, mert az Osztrák-Magyar Monarchia volt része Trianon után, 1929-től Szerb-Szlovén-Horvát Királyságból Jugoszláviává nemesült. A II. vh. idején lesz ismét – sok-sok év után – önálló Horvátország. Kapva kaptunk az alkalmon és elkentük a szájukat.

Ezután - főhivatásként - háborúztak az usztasák, tehát a foci kimaradt a To Do List-ről (nemúgy a szerb- és zsidóirtás), majd a háború végére megérkezett (a részben horvát származású) Josip Broz Tito és hipp-hopp megszületett egy föderatív állam, Jugoszlávia. Bár Horvátország 1991-ben kikiáltotta függetlenségét, de béke csak 1995-től honol a szerb-horvát marakodáson. Summa summarum a 68 éves magyar diadal-mentesség jól diszkontálható, és kábé 20 évnyi triumph-mínusz marad a végire.

Csakhogy ezt sem sikerült megugranunk szombaton (kivétel a Vaskó-Juhász duett), pedig a „mágyár” gyerek (Niko Kovac=Kovács Miklós) is supportált bennünket rendesen. (A második félidőben gól helyett inkább két kapufát fejelt.)

A hazafelé úton el is felejtettem az egészet. Jöhet az EB, legyen ott Niko a gólok királya. Ebben az esetben nem mondhatjuk majd, hogy csoda történt.

 

A viszontlátásig…

 

1 komment

Címkék: játék foci öröm régmúlt mozgás


A bejegyzés trackback címe:

https://meyerlansky.blog.hu/api/trackback/id/tr42499608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SZILÁGYI LÁSZLÓ 2008.06.02. 20:22:41

Ez egészen kellemes hangulatjelentés, a kultúrtörténeti része színvonalasabb, mint a meccs lehetett:-)

Vannak ilyen érdekes népek: horvátok, spanyolok, argentinok, akik a lábrarúgásban lelik örömeiket.
Macsók, némi alattomos beütéssel.

Nem mindenki Bozsik József, akit egyszer állítottak ki-holott sokszor kellett volna:-))-ő észrevehetetlenül volt durva.

A világklasszis csak abba rúgott bele, aki rugdosódott, de abba nagyon.

Tudott válogatni. Ő még igen....
süti beállítások módosítása