Tegnap elfogyasztottam egy adagot, akárcsak a spanyolok a németeket. Egyikőnknek sem ülte meg a gyomrát, és bátran elmondható, hogy élvezetes három hetet zártunk az Euro 2008-cal. A bécsi szeletben – hangozzék is bármily furcsán – a köretet szeretem. A krumplisalátát. A hús másodlagos.

A krumplit 1540 környékén egy spanyol terrorista („konkvisztádor”), bizonyos Francisco Pizarro lopta be amcsiból (ezt megelőzően inkább az inkákkal vesződött). Spanyol és portugál kereskedők feladata volt a vőrldvájd disztribúció, tették mindezt Habsburg uralkodó (I. Károly spanyol király = V. Károly német-római császár) regnálása idején. Igen nagy sikerrel.

Welcome to Wien! - máris megérkeztünk Habsburgiába. A Habsburg-dinasztia a XIII. században (1282) került hatalomra (I. Rudolf), ezidőtájt a német-római császári címet bitorolták. A Német-római Birodalom 1806-os széthullásáig (némi francia közbenjárásra - v.ö.: Napóleon) domináns és meghatározó történelmi tényezőként értékelhetők, sokan ezt a szarajevói merényletig (Ferenc Ferdinád trónörökös kontra Gavrilo Princip egyetemista) fokozzák, de lássuk be: az már leszálló ág. Mivel Habsburg Károly már a XVI. század elejére egy birodalommá kovácsolja a spanyol és osztrák nemzetet (és még többeket is, de túl hosszú lenne felsorolás), ezzel eléri a Habsburg Birodalom maximális térbeli kiterjedését.

Innéttől fogva a bécsi éjszaka a Karntner Strassen (Stefan Dom környéke) és a Fanzone-ban betudható egyfajta nosztalgiahullámnak. Az osztrákok pedig - rendes Habsburg alattvalóként - torkaszakadtukból szurkoltak a spanyoloknak. Valószínűleg hatott rájuk a csoportmeccs eredménye: a bécsi Ballack-bomba. Angie (az osztrákok így becézik Angela Merkel kancellárasszonyt) olyan pontosan érkezett a dísztribünre, akárcsak huszonöt-harminc évvel ezelőtt Michel Platini „forintos” labdái Lacombe, Rochetau vagy Six futballcsukái elé.

A sógorok ettől nem lettek boldogabbak, hogy felvidítsák magukat, Han Solo helyett (bizony Harrison Ford is a páholyban ült) Iniesta és Xavi szólókon örvendeztek inkább. A németek pedig szorgosan keresték a pöttyöst. Élmény volt ezt látni, egyedül az bántott, hogy lemaradtam Egri Viktorról. Kénytelen-kelletlen az osztrák szpíkerrel vigasztalódtam.

Volna, de a csend miatt megszállt a mélabú az első tíz percben. Először azt hittem, hogy Vitray Tamás (vagy Kopeczky Lajos) eladta magát az ORF 1-nek (nem meglepő, de mulatságos!), aztán kisvártatva megszólalt „Günther”, megtalálta a mikrofont. Ezt a mutatványát tízpercenként (+gól) megismételte. Összeségében nem szenvedtünk hallószervi károsodást a meccs hevében. Gondolom, finom szendvicset és bubisvizet kapott a közvetítőállásban és azzal volt elfoglalva. Váljék egészségére, megérdemelte! Mi is, a németek is. Főként Ballack, a katona.

Hazafelé úton már az R-GO nótát dúdolgattam, hát méghogy hírét vettem Ákos futball-őrületének. Ez vajon jel, vagy csak egy indiántánc? Pizarro szerint inkább az utóbbi, de nincs idő lamentálni, menni kell, menni kell. Enni kell. Bécsi szelet vendéglő van Budakeszin is. A hétvégén újra kipróbálom. Bécsi szelet krumplisalátával...

A viszontlátásig...