Sylvester ’Sly’ Stallone ezen örökérvényűt hagyta az utókorra (John Landis: Oscar), de már ezért is megérte színésznek állnia. Arról most nem kezdenék fejtegetésbe, hogy az agyhalál utáni élet bizonyítéka, azaz Donatellácska anyukája is beoldaloghatna a képbe, inkább maradjunk a tényeknél.

Van nekünk polgári titkosszolgálatunk, nem is egy, mingyá’ három (IH, NBH, NSZ). Itten folydogál minden, ami szemnek szájnak ingere: Nyírfa-ügy, zsurki vodka, Deutsch Tomi anyukájának nevét megismerő verseny, „ha kirúgnak őrzök-védek” vetélkedő, illetőleg most éppen Kornél-Ibolya duett a kormányzati gerinchálón. Stumpf bemószerolva – pedig ő nem érti és különben is semmi köze (ehhez sem): belügyminiszter após, KISZ-bizalmi, kancellária miniszter (gy.k.: alá tartozott a híres-hírhedt informatikai kormánybiztosság és párhuzamosan Kövér-Demeter egymásutánban tárca nélkül, titokminiszterként).

Az pediglen mégsem járja, hogy ismerve a témát, apóstól megtanulva a névsort (mármint a háromperikszesekét!), ne szolgáltassunk az ex-főnöknek. Merthogy az meg van sértődve ránk, úgy bizony. Máig azt hiszi, hogy miattunk bukott 2002-ben, horribile dictu azóta is nyilatkozunk róla fűnek-fának és nagyon csúnya dolgokat (prezidenciális hatalmi törekvések, az Alkotmány átgépelésére való hajlandóság, usw).

Valljuk meg: joggal és okkal rágott be és küldött bennünket messze égtájakra. És különben is: Ibolya folyton folyvást bekavar, kellene egy jól idomítható országos tandíjellenes hallgatói önkormányzatos (Szabó, Jaczkovits és Gilly után szabadon), aki narancsossá teszi az MDF egyhangú sivárságát, örökösödési illetékestül és Tisztelet Társaságostul,  együtt. Nosza, gyere idébb Kornél fiam! Az már csak bónusztrack, hogy a freemail netvörköt is jól felkutatjuk, térképezzük, ezután legalább nem kell aláírásokat gyűjteni Uhrin Benedek tolókocsijára. Game over.

Van benne gondolat, másképpen mondva: ügyes. Erre a konklúzióra jutott Kohn bácsi is a moszkvai Seremetyevó repülőtér kávéautomatája előtt. Igaz, hogy háromszor próbálkozott, rajtavesztett pár rubelt, de gazdagodott. Tapasztalattal. (De uzsgyi haza Moszkvából, még a végén megvádolnak Laborc-közeliséggel.) Mindazonáltal a napi történések értéke ippeg annyi, mint a megfigyelési botrányé, azaz tömény szarkavarás az egész.

Mára kiderült (a jogerős bírói ítéletből), hogy semmiféle megfigyelés nem volt. Erről azonban már nem szól a fáma. Ti. a pofánkba hazudtak akkor is, most is. Lényeg az ijesztegetés, a nemzetbiztonság lejáratása, lévén előbb-utóbb majd kemény rendet lehet parancsolni. Megkérdezném a bizottsági tagoktól, hogy miért kell a nemzetbiztonsági ügyeket széles plénum előtt teregetni? Mivel lett több a magyar társadalom midőn megtudta ezt az ügyet? Miért kell totális érdektelen gyomrozások miatt lejáratni az egész szervezetet? „Nóóórmáális vagy, Maaargit!?”

Lassan csordogálhat a választási mantra a médiából: „Megvédünk, ha úgy teszel, ahogy mi akarjuk, és egyébként is Te marhára ne akarjál semmit, mert mi megvédünk, úgy hogy belegebedsz. A mi rendünk nem tűri a szabadságot. Tedd le a színes ceruzát, lásd fekete-fehérben a világot.” Ha ennyit megért és elfogad az ember, akkor boldog lehet. És most arról szót se essék, hogy mi történik azzal, aki nem felel meg a fenti feltételrendszernek.

Talán Stallone egy korábbi filmje, a Rocky megfelelő illusztráció a helyzetet. Plusz a horror, a picture és a show. Hogy is mondtad Sly? „Tudtam, csak nem sejtettem...”

A viszontlátásig...