Abszurd és mégis humoros, akárcsak a stand-up comedy. Valójában egyre jobban megjön a kedvem hozzá, amikor arról gondolkodom, hogy mi az út, az egyenes, ami megnyugtat és helyre rak.

Néztem KAP-ot (Kovács András Péter) és éreztem, amit Hofi óta nem. Valahol ismeri az igazságot, de elfedi, mondhatni eltekeri másfelé, lévén a nevetés nem gondolkodtat. Gondolkodni inkább annak kell, aki nevettet, ezzel megérteni és megértetni a világot; azt, hogy nem kell mindent véresen komolyan venni. Kezeld adottságként, befelé szenvedj, másokat ne terhelj.

Bohóckodás. Keserű és édes. Különbözően adagolva. Merthogy miért is vagyunk felelősek? Azért, hogy a kreált megállapodásainkat és szövetségeinket helyén, de legalább  érdemei szerint kezeljük. Bolygatni, önös érdekből változtatásokat eszközölni elvtelen magatartás, főként magunkkal szemben.

Barátom - aki néha olvas ehelyütt és veszi a bátorságot az írásaim véleményezésére is -, jó cimboraságot ápol Litkai Gergely úrral, aki a magyar stand-up legújabbkori feltámasztói közé tartozik. Dícséretén felbuzdulva elhatároztam, hogy megkeresem LG-t, aztán elkezdem az szituációkra történő írást... hátha sikerül és kijön belőle valami értelmes. Főleg, ha elkezdem. Akárcsak KAP az űrdisznóvágást, 30 millió dollárért, szkafanderben.

Más téma, hogy miért nem írtam régóta: nagyon vártam a mai napot, ami kicsit rendbe tette a dolgokat és azok folyását. Számítható és kiszámítható lett több téma, napi rutin, feladat, ami vár rám. És ez most megnyugtat. Kóvályogtam, kerestem ezt a megnyugvást, mindeközben átkozottul nyűstöltem érte magamat és a környezetemet. Önző lettem volna? Talán, de a legkisebb "rossz akarása másnak" nélkül.

Kritika is érkezett természetesen, de a cáfolata is könnyűszerrel elővarázsolható volt a kalapból. Lényeg, hogy fogható a matéria és innéttől van mit csinálni, oda a kóválygásnak, nyomom az ipart. És csatornázom befelé a lehetőségeket, aztán amikor eljő az idő élni is fogok vele.

Egy vicces ember mondta anno, hogy a cég, amit vezet egy ODC. Opportunity Driven Company (Lehetőség Vezérelt Társaság). Nagy blődség az egész, de jól hangzik. Szerény véleményem szerint átértékelendő a kijelentés, azaz tegyük már le a szögre a sörétes puskát és próbáljunk célzott lövéseket leadni.

Hja, hogy ahhoz gondolkodni is kéne? Istenem, legalább telik az idő. A szekér halad, a disznók pedig várnak. Az űrdisznóvágásra. Várjanak csak, addig jó mindahányunknak.

A viszontlátásig...