...a faszt: kilences! Biztos sokaknak ismerős a poén: történt, hogy az átkos negyven vége felé egy vájár járt Takács Marikánál a lottósorsoláson. Kihúzta a gömbből a golyót, széttekerte, majd elhagyta száját a megidézett gondolatiság.

Szerencséje volt, időben rádöbbent, hogy fordítva (fejjel lefelé) tartja a félgömböt és  ez hozta ki belőle a korrekciós kényszert. A baj mindössze annyiban állott, hogy akkortájt élőben nyomták a show-t és ezért nem volt mit tenni, lement az adás.

Ma újabb felvonáshoz érkeztünk. A "zemberek vezetője" üzente a jegybank vezetőjének és a kormánynak (annak ehelyütt mi köze van, kérem alássan?), hogy a Nappal együtt mennyen már le a jegybanki alapkamat is. Majhogynem a felire. Uccu, gondolom összekapta-összeszarta magát mindenki a Szabadság téren, Karvalits Ferenc (jegybank alelnök) is elmormolt egy-két "aTeanyádat" a (volt) csapatkapitányának. Márhogy annak akivel több, mint húsz éve megalapították a narancsos szövetséget, 37-es egységet formálva.

Letűntek a hősidők, elmúltak a szépnapok, egy maradt: az üzengetés. A médiamegjelenés és a "zemberek" féltése. Gondolati síkon játszadozva a hatos (faszt kilences!) csökkentéssel elmondható, hogy - akárcsak a vájár - ez sem talál. Biztos lábakon álló gazdaságról nehezen beszélhet akárki, nopersze az is igaz, hogy "aggyunk több tízmilliárdot a magyar kisvállalkozásoknak" lendületével bárki bármit kérhet és követelhet. Aztán amikor megkérdezik, hogy miből akkor nem válaszolunk és újra elismételjük. Fárasztó a nóta, új hangszerelés kéne, mert a végén megint törököt fognak...

És igaza lészen Török Gábornak. Aki óva intette őket, mivelhogy kríziskezeléskor nem az övék a főszerep, ilyeténféle ordas baromságokkal pedig nem érdemes megcélozni a színpadot. Még a művészbejáróig sem jut el a delikvens. Ez ugyanis nem szerep, hanem valami egészen más: szereptévesztés. Rendben van, elhiszem: benne akart lenni a tévében.

De nem aggódom, biztos lesz szerencsém találkozni ezután is hasonló elmés és átgondolt közgazdasági axiómákkal. Addig is üdvözöljük együtt a kommunikátorokat. Nomeg a bányászokat, akiknek bizony nehéz az életük. Szerencsénk van, hogy mára már nem élőben meg a lottósorsolás. Van ottan és arrafelé egy kis spét, amivel a hibákat és malőröket korrigálni lehet.

Reménykedjünk, hogy ezt a lélegzetvételnyi szünetet politikusaink is hamarost észreveszik. Hatos... a faszt, kilences!

A viszontlátásig...