Kitaláltam egy csecsemőkre szabott szerencsejáték nevét, ezzel is bővítve a játékmániákusok, hazardőrök, szerencselovagok potenciális táborát. (Mert ugyebár a klasszikussal élve: kockázat nélkül nincs rizikó!) Az igazat megvallva, engem sosem varázsolt el az „Ólin”, úgy ahogy a lovira sem szokásom kifelé járkálni. Pár éve – az illendőség kedvéért – kilátogattam szilveszterkor az ügetőre, de nem lettem megszállottja a fogadócetli tépkedésének.
Azt meg, hogy valójában mitől is szerencsés a Dániel, illetőleg az emberfia nehezen meghatározhatónak. Szerencsés dologgá válhat sok, az aktuális élethelyzetben szerencsétlennek tűnő esemény, történés, nem történés, csakhogy adott pillanatban a fonákját érezzük éppen. És ez később mulatságossá válik persze, nemúgy Klampár Tibor fonákjai a kínai pingpong hősöknek. De az régen volt, talán igaz volt…
Egy dolog viszont nagy bizonyossággal állítható: a szerencse (vagy szerencsétlenség) egy kizárólag szubjektumból belőhető történés. Innentől pedig nagyon viszonylagos és hangulatfüggő. A kisbaba is hangulatfüggő, azonnal reagál, ha a szükségleteit nem érzi teljes mértékben kielégítettnek.
Szíve joga, sőt kötelessége ezt tenni, ugyanis nem hívhat össze brainstormingot, meetinget, nem telefonálhat időpontért a pszichiáterének, nem szervezhet csapatösszetartó tréninget. Elintézi egyszerűen, aztán majd felnőttként lesz alkalma a saját bajait lehetőleg minél több ember nyakába varrnia a fent részletezett módszerek bármelyikét választva. Ettől aztán érezheti majd magát fontosnak és tekintéllyel bírónak, rosszabb esetben probléma és kríziskezelőnek, pedig nem az, csak a saját bajaitól mások segítségével szabadulni próbáló szerencsétlenség.
Azazhogy szerencsésség, ha a mások elhiszik, hogy ez hallottak-látottak-érzékeltek az ő problémájuk is és ettől még nagyobb önsajnálkozásba fordulnak. És kialakult a spirál, ami inkább circulus viciosis és adott egy új piac a gyógyszergyártóknak és a lélekbúvároknak.
Jómagam – valami nemismert nevű tejallergiától sújtva – már a kezdetektől sírhatnék vagy anti-depresszánsokkal és meeting-dózisokkal kezeltethetném magam, aztán mégsem teszem. Lévén a kakaót már megiszom és a tejbegrízt is benyomon kakaóporral.
Tehát föl a fejjel (mondaná Danton!) és előre a kakaóboltba. Kitaláltam és nemcsak csecsemőknek. Sok szerencsét hozzá!
A viszontlátásig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Medvegyev 2009.09.01. 16:55:59
Bácsi nézi, legyint és szól:
"-Nem kerültem be, semmi nem jön be, nekem az életben egyszer volt szerencsém.
-Mikor, bátyám?
-Amikor élve hazajöttem a Don-kanyarból."
Hát, ennyit a szerencséről, 1939. szeptember 1-je 70. évfordulóján....