Kitaláltam egy csecsemőkre szabott szerencsejáték nevét, ezzel is bővítve a játékmániákusok, hazardőrök, szerencselovagok potenciális táborát. (Mert ugyebár a klasszikussal élve: kockázat nélkül nincs rizikó!) Az igazat megvallva, engem sosem varázsolt el az „Ólin”, úgy ahogy a lovira sem szokásom kifelé járkálni. Pár éve – az illendőség kedvéért – kilátogattam szilveszterkor az ügetőre, de nem lettem megszállottja a fogadócetli tépkedésének.

Azt meg, hogy valójában mitől is szerencsés a Dániel, illetőleg az emberfia nehezen meghatározhatónak. Szerencsés dologgá válhat sok, az aktuális élethelyzetben szerencsétlennek tűnő esemény, történés, nem történés, csakhogy adott pillanatban a fonákját érezzük éppen. És ez később mulatságossá válik persze, nemúgy Klampár Tibor fonákjai a kínai pingpong hősöknek. De az régen volt, talán igaz volt…

Egy dolog viszont nagy bizonyossággal állítható: a szerencse (vagy szerencsétlenség) egy kizárólag szubjektumból belőhető történés. Innentől pedig nagyon viszonylagos és hangulatfüggő. A kisbaba is hangulatfüggő, azonnal reagál, ha a szükségleteit nem érzi teljes mértékben kielégítettnek.

Szíve joga, sőt kötelessége ezt tenni, ugyanis nem hívhat össze brainstormingot, meetinget, nem telefonálhat időpontért a pszichiáterének, nem szervezhet csapatösszetartó tréninget. Elintézi egyszerűen, aztán majd felnőttként lesz alkalma a saját bajait lehetőleg minél több ember nyakába varrnia a fent részletezett módszerek bármelyikét választva. Ettől aztán érezheti majd magát fontosnak és tekintéllyel bírónak, rosszabb esetben probléma és kríziskezelőnek, pedig nem az, csak a saját bajaitól mások segítségével szabadulni próbáló szerencsétlenség.

Azazhogy szerencsésség, ha a mások elhiszik, hogy ez hallottak-látottak-érzékeltek az ő problémájuk is és ettől még nagyobb önsajnálkozásba fordulnak. És kialakult a spirál, ami inkább circulus viciosis és adott egy új piac a gyógyszergyártóknak és a lélekbúvároknak.

Jómagam – valami nemismert nevű tejallergiától sújtva – már a kezdetektől sírhatnék vagy anti-depresszánsokkal és meeting-dózisokkal kezeltethetném magam, aztán mégsem teszem. Lévén a kakaót már megiszom és a tejbegrízt is benyomon kakaóporral.

Tehát föl a fejjel (mondaná Danton!) és előre a kakaóboltba. Kitaláltam és nemcsak csecsemőknek. Sok szerencsét hozzá!

A viszontlátásig…