Nem a Jancsó-film a témája a posztnak, de a drámaisága azért megvagyon. A mai napon gyenge kezdés után fokozatos visszaesés volt tapasztalható. Pedig nem az időjárás befolyásolt, hanem egyéb szörkumsztenszisz. Alapjában véve a tegnapi haladás, ami egy oldást és feloldottságot eredményezett, mára „beragadt”, a mozgás és a pályák is kissé torzultak.

Az viszont végtelen örömmel tölt el, hogy Julcsi céges-üdülős nyaralása nem csak nekünk marad emlékezetes. Igen felértékelődött a kisasszony a kollégák körében – de hát legalább Ő érdemelje ki ezt a szeretet, ha már az apja a „nemszeretjük-mer’elveszi-apénzünket” sablonba szorult beléje. Ugye.

Dehát a nagy szervezetek lassan mozdulnak és az egyéni érdekek dominanciája jórészt fölibe kerül a céges – nevezzük közösségi – érdekeknek. Ma egy délután 3 órai kezdetű projektmegbeszélésre jöttem be és ahogy a poszt megírásának idejéből láccik: fölöslegesen. Mivel elmaradt a meeting, illetve tolódott a jövő keddre. Biztos elfelejtették a telefonszámomat, hogy ezt közöljék velem. Véletlen?

Véletlen. Ahogy arról már – a filmklasszikusoknál maradva – Kieslowsky is értekezett. Nekem azonban a kedvencem az említett úrtól: a Három szín: Piros c. műve. Sosem szerettem a franciákat, de itt a két főszereplő Jean-Louis Trintignant és Iréne Jacob eszméletlen nagyot alakít. Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta. Itt most Juliette Binoche-t nem "fényezem", mert fölösleges.

Más. Olvasom, hogy a calabriai alvilág felmagasztosul és lassan leveri a szicíliai és nápolyi barátok-és-ellenségek dominanciáját. Nem tart sokáig és addig is egymást irtják majd. Valahol kezd elszabadulni a déli-északi viszály, itt nem kizárólag az alvilágra gondolok.

Korábbi posztomban (majd megtanulok hivatkozásokat is beszúrni) már értekeztem a kulturális másságról, ami konfliktust eredményez. Chomsky is állítja az interjúban, amiről szintén megemlékeztem, hogy a „változások motorja Dél lesz". Szerinte Dél-Amerika.

Ugyanis Délnek nem lehet ott maradni lent, növekedni kell. És látványosan lehet ideérni a középkorból, mint az Északnak további ütemes növekedéseket produkálnia. Mindenki el van ájulva Románia, Lettország, Szlovákia növekedési mutatóin, bezzeg a miénk milyen semmilyen. Ja, mert mi fentebbről indultunk és túlvagyunk azon, amin ők most mennek át. Ilyenkor elfelejtődik a "legvidámabb barakk" korabeli jellemzésünk?

Érdemes elgondolkodni más oldalról is a hazai berendezkedésen. Mindig Pannónia és Hunnia, Nyugat-Kelet orientációk mentén képzelgünk és találjuk ki az „őszintét”. Egyszer vágjuk el vízszintesen. Így sokkal reálisabb íze lesz a tortának.

A viszontlátásig…