Pancserok. Palermo mellett elfogták a Cosa Nostra fejét. Egy év. Salvatore Lo Piccolo eddig bírta. Most gyász van. Olaszország és az Egyesült Államok csapatai meggyöngültek. Oda a „Kicsi”. Kapocs volt, szívós munkával érte el a csúcsot, aztán legördült onnan, mint a Rolling Stones.

Írom ezt a blog-névadó szemüvegén keresztül nézve. És jogán. Lansky-t ugyanis sohasem sikerült elfogni és bíróság elé citálni. Igaz, nem is olasz volt, csak a haverja: Charles „Lucky” Luciano. Őt meg szívroham vitte el Nápoly repterén. Valahol mégis kifizetődőbb a „súgó-szerep”? Az észjáték? Meyer „The Brain” Lansky ebben volt utolérhetetlen. Nem is sikerült utolérni soha.

Személyiségét tökéletesen visszaadja Robert De Niro, midőn Sergio Leone Volt egyszer egy Amerika c. filmeposzának zárójelenetében leheveredik egy priccsre, a kamerába fújja a füstöt kínaitól kapott ópium-pipából. És elmosolyodik. De hogyan!? Erről tervezhették a smiley-t is. Eccerű és naccerű. Eccerűen naccerű.

Utóbbi posztjaim gyakran szóltak az individuum és az önzés kölcsönhatásairól, valamint a közösségek kihalásáról. Most egy újabb bomlási jelet vehetünk észre. Bezzeg Don Silvio. Ő mindig megússza, van neki mire büszkének lenni. Itthon is megússza mindenki, legalábbis egy bizonyos összeghatár felett.

Úgyhogy mindenkinek melegen ajánlom, hogy ne merészeljen Balaton szeletet lopni a közértben, mert csúnyán megjárhatja. Lesújt rá a törvény szigora. Alapítson inkább off-shore céget, szervezzen be egy-két aluljárói volunteert, alapítson őrző-védő céget, illetőleg kizárólag felsőkategóriás autóban ülve mennyen szabálytalanul, ittasan és gyorshajtva. Nem árt ezek mellett rokkantsági nyugdíjat mutyizni a körzeti orvossal, állami dotációt kérni áradáskor a homokzsákokra. A végén pedig A8-assal megérkezni a Tiszához és triplaáron értékesíteni a felerészben dotált homokot.

Lehetőségek tárháza. Ettől már igazán megmozdulhat majd az ország. És elindulhat. Lefelé. Legördülhet, mint a gördülő kő. Feltéve, ha van még lejjebb. Aztán akit eltalál, az már szinte meg sem érzi. A lényeg, hogy mozgásban van.

Hogy a klasszikusnál maradjak: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

A viszontlátásig…