Nyüglődve, de csordogál. És szennyez. Tele van a tököm ezzel az időjárással. Folyton-folyvást a Loch Ness-i szörny fíling kerülget. És kerít hatalmába. Másfelől közelítve: lassan visszatérünk az állatkertbe. Újra felvesszük a magyar módit.

Még nagyon év eleje van, de már most elkezdődött a rángatózás. Mától már azt sem hiszem el, ha valaki „boldogújévet” kíván. Pusztán megszokásból teszi. Fogvégről, mosolymentesen. Az utakon is megkezdődött a „ki a hülyébb és pofátlanabb?” verseny. Egyelőre azok között, akik beülnek az autóba. Egyelőre.

Egy dolog azonban biztos, márciusban sem lesz jobb a szitu, de addigra talán kisüt a nap. Gusztustalan az egész, időjárásostól, mindenestül. A medvék bezzeg nyomják a tutit a barlangjukban. Igaz, nem is kapnak érte fizetést.

Már tegnap is leírtam, újra megteszem: inkább álljunk meg egy szóra. Legalább legyünk csendben egy kicsit. Nem most kell kitűzni a nagy célokat, nem kell leszokni a dohányzásról, nem kell megváltani a világot. Ráér holnap. Vagy a jövő héten. Különben is - a nagy ködben és a hidegben - mennyien mennek majd el világmegváltást nézni?

Egy embernek maximum egy nagy ötlete van az életében. Ha kettő, akkor már zseni. De nem lehet mindenki Einstein. Abból csak egy (Ein) volt. Higgyük el: nem most kell kiugrani a fürdőkádból és végigvonyítani az utcát, Heurékázva. Ahhoz egyrészt hideg van, másrészt síkos a járda. Azt kéne inkább lepucolni és mindjárt megtettük a tőlünk elvártat és elvárhatót.

Sokaknak persze még ez sem megy. Bezzeg az ideges rángatózás, a pók-a-falon-sztájlos futkosás: az igen. Ott és akkor már lehet másokat melegebb égtájra küldeni. Azok meg jól teszik, ha megfogadják a tanácsot. Ott nincs ekkora köd, és nem sötétedik be azonnal, ha valaki kinyitja a száját.

Ellenkező esetben olyanná lesznek, mint a fáradt olaj. Nyűgőssé és szennyezővé. Lassan csordogálva. Követve a jóakaróikat.

A viszontlátásig...