Itt tartunk és el kéne hinnünk, hogy erre van az előre. Megy-mászkál az ember kifelé a Városligetbe. Van ott minden: zizi, bambi, körhinta. Süt a nap, vetkőznek a csajok, szól a zene, mi a fene! Megissza a sört, megeszi a mustáros mócsingot hozzá (lánykori nevén: virsli), aztán mehet meghallgatni a szózatot a Hogyan tovább?-ról.

Telik-múlik, aminek telnie és múlnia kell, majd egyszer csak röpül a kormányőr, ki tudja hol áll meg. Emberünket biza’ megtalálja és ő ezzel befejezi a koradélutáni MHSZ-szakkörös foglalatosságát. De ne feledjük: uszkve százezerér’ jutott neki médiafelület. Hétköznapi hőseink, kellett a hír bele a négynapos „végre pihenünkbe”.

Ami jól kezdődött, ugyanis óvodanézőben átgurultunk a M1-M7 fölött, ahol nagyméretű beállás volt, mert mindenki ment a magyar tengerre. Néhányan le is értek, péntekre. Nyitásnak, idegnyugtatóként nem szolgált, de a magyar ezt is kibírja. Visszafelé már más volt a helyzet: szaggatottan (staccato) érkezett mindenki, jobb esetben az idegei sem lettek elszaggatva.

Visszatérve az ovinézőre: találtunk eleget és jót, úgyhogy szeptembertől – némi adminisztrációs tesze-toszaságon átlendülve – már új élet vár. Elsőre nem tapasztaltunk ellenállást, hiába az „Én királylány vagyok!” – hogy a címbéli filmből idézzem a kedvenc jelenetemet. Arnie-nak (Schwarzenegger) szintúgy leesett az álla meghallván a bonmot.

Akárcsak a magyar autósnak amikor meglátta, hogy a fijugg elkezdtek objektíve felelősen dolgozni. Fehérvárnál is a fennállásukat ünnepelték az autópálya feletti gyalogátkelőn, onnan lesték a méla gyorshajtókat a háromlábúval. Nagyon várom már, hogy Kovács Kázmér, az Autóklub és az autósok Justitiája mikor sétál be az Alkotmánybíróságra és adja át az alkotmányjogilag vizsgálandó anyagot.

Habár az is megeshet, hogy nem sétál be, mert múltkor láttam védőként az állam (nem az enyém) képviseletében fellépni egy tárgyaláson. Szóval mindenkinek megvan az ára. Ez is egy régi mondás, aztán sohasem avul el. Miért tenné? Ércnél maradandóbb. Van öt új és háromszázötvennyolc régi miniszterünk, mindenki esküdött már mindenre, tényleg nagyon demokratikusak vagyunk. Lett végre K+F felelős tárca nélküli miniszterünk is. Hát most mit mondjak, eddig sem költöttünk rá, ezután sem fogunk, de legalább van felelős. Akinek nincs tárcája, azaz pénzt sem kaphat hozzá. Csak néhány államtitkárt.

Akik majd értenek hozzá. Eddig is értettek hozzá. Örüljünk együtt. Visszatérve a vizipisztolyra: egy érdekes játék és az is érdekes, hogy ebben az országban a normálist senki nem védi, a nem normálist pedig megvédik a joggal való visszaélések. A játék a betűkkel, a számonkérhetőség teljes hiánya.

Newton megbukott. A hatás-ellenhatás törvénye nem érvényesül. Itt tartunk. Éljenek az ovi(s)zsaruk!

A viszontlátásig…